A színhely Veszprém, várnegyed.
Érseki Palota.
A Díszterem egy gyönyörűen felújított barokk pompázatosság. A 4 méteres ajtók, az intarziás parketta, a freskók és a képek, az orgona, eleddig mind-mind rejtekezve voltak a közönség előtt.
Nem csak azért, mert mostanában fejeződött be a sok éves, Európa-hírű várnegyedi felújítás, hanem mert ez egy egyházi hivatal, és legjobb esetben valamiféle múzeumként volt bejárható a ritka alkalmak során, amikor látogatható volt.
Most sem sétálgathatunk benne bármikor kedvünkre, de szerencsére egyfajta óvatos 'nyitásnak' örülhetünk, amely jóval többet jelent attól, hogy vezetett módon végigjárhatjuk a termeket.
A Palotakoncertekről van szó, ahol a Díszteremben a hozzá méltó zenei előadások szerveződnek, idén immár a harmadik alkalommal.
*
Most a 'Serenissima hangjai' lesznek a Cantica Aeterna énekegyüttes és a csatlakozott zenész barátjaik előadásában. Műsoron velencei vonatkozású egyházi zenék, Monteverdi és kortársai, ismert és kevésbé ismert szerzők műveivel; tehát, régizene lesz, és pontosan a kedvenc korszakomból, szóval, ez a koncert nekem már akkor tetszett, amikor ránéztem a műsorfüzetre.
Full teltház; annyira sokan voltunk, hogy össze kellett nyitni a Fogadóteremmel, ahová még pár pótszéket sikerült elhelyezni. Ez a sokadalom már egy nagyon jó hangulatot teremtett.
A felállás: két hegedű, két viola da gamba, arciluto, orgona, és öt énekes.
A vezetőjük, Mészáros Péter, tenor, konferál, mindegyik darab előtt, ügyesen, lelkesedéssel, próbál minket belehelyezni a korba, Velencébe, a Barokk idejébe.
*
Kezdés.
A hang, az akusztika, az nagyon jó; pont egy ilyen, egy ekkora terembe való ez a zene.
Egy Marini szimfónia adja meg a felütést, aztán sorra jönnek a Serenissima hangjai.
A Serenissima, az a Velencei Köztársaság, a Serenissima Repubblica di Venezia tiszteletbeli megnevezésébe. Velence, ahol az utcák vízből vannak, ahol a lakosok csónakkal mennek a dolgukra. Ahol tátott szájjal hallgatták a messzeföldről érkezett hajósok hazudozásait.
Ahol akkora szépség-koncentrátum jött létre, hogy a későbbi korok korróziói karcolást sem tudtak ejteni rajta.
Ahol a Barokk szerzői közül szinte mindenki élt vagy dolgozott vagy oda utazott valamikor, ahol 'modern' a zenekiadás kezdődött, ahol a város szépsége egyszerűen belekerült az ott megszülető zenékbe.
*
Kevésbé ismert szerzők, Rovetta és Priuli, egyházi 'mise-betétek', utána szóló-motetta, amelyet gyönyörű, színtiszta, éteri hang emel most is a Levegőégbe.
 |
| Nagy Bernadett - szoprán |
Cavalli következik, a híres Monteverdi-utód műve, amely egy régi Mária antifónára íródott öt szólamban, kísérettel.
*
 |
| Najbauer Lóránt - tenor |
Az énekesek különösen jók; a tenor és a basszus is világszínvonal; bárhol, bármelyik színpadon helyük lenne.
A hölgy-triumvirátus, ők pedig az egyenesen az 'elképesztő' kategória.
Nem tudom, ki tanította őket énekelni, de rögtön, egy másodperc alatt hallható, hogy az 'új iskola' szerint; nincs érzelmeskedés, nincs vibrátó, nincs orkán-erejű visítás; ami van, az a csudaszép tónus, mindenféle erőlködés nélkül; komoly érzelmek, de valahogy úgy, hogy nem ők sírnak a színpadon, hanem mi, a közönség, belül, (vagy picit kívül); valami könnyedség, fiatalság, csillogás, valamiféle derű, vagy nem is tudom, mi. És akarva sem tudnám elkövetni Parisz hibáját.
Pontosan úgy járok, mint a nagyon jó lemezen a soron következő számokkal: megy az egyik, gondolom magamban 'igen, mindegyik jó, de azért ez az igazi', aztán figyelem a másikat, és hajszálra ugyanezt gondolom, aztán a harmadikat, és megint akkor ő a legjobb...
 |
| Ballabás Alíz - szoprán |
*
Legrenzi következik, őt nagyon szeretem; kicsit későbbi, a Monteverdi és Vivaldi közötti Velencében alkotott és szívta a lagúnák levegőjét; az instrumentális részben a hegedűk hangja egészen zseniális; azok a furcsa, fél-negyed falskerülgetéses ereszkedő futamok, - aki ismeri, ezer körül felismeri őket. Aztán a Lauda Jerusalem, egy zsoltár-megzenésítés, koncertáló stílusban, a három szoprán felváltott felelgetése a hegedűkkel, az egyenesen fantasztikus. Annyira jó, hogy alig egy-két lemezt tudnék mutatni, ami ezt megközelíti. Soha nem hallottam élőben még ilyet. A szoprán-koszorú díszítései majdnem a gorghetti határáig jutnak, ahogyan finoman egymásba fonódnak, mintha valami mikro-polifónia szerint mennének az összecsengések.
Ilyesmit képzeljetek el:
Tarquinio Merula következik, a híres 'altató'', a Hor Ch'é Tempo di Dormire, amely a besorolás szerint egy Canzonetta Spirituale sopra alla Nanna, tehát lehet egy kellemes álomba ringató dalocska, amelyből egy csokorra valót bármikor előtalálhatunk a Mediterránium vidékein - hát, itt valami sokkal komolyabb dologról van szó.
.jpg)
Szűz Mária, ahogyan ringatja a kisded Jézust a bölcsőben, a monoton mozgás folytán egyfajta transzba kerül, és vizionálja a jövendőt, az üldöztetést, az árulást és a kereszthalált; a végén viszont megpillantja a vigaszt is: a Feltámadást és a Megváltást.
A zenei megvalósítás ennek pontos lekövetése - ne feledjük, a szöveg 'Prima' státuszba való visszahelyezése volt a fő törekvés, - tehát, az énekhang lamentálva kesereg, a kíséret pedig mindössze két hang, imitálva a bölcső ringását, általában egy lant vagy egy gamba két húrja szól kérlelhetetlen monotonitással.
 |
| Balogh Eszter - szoprán |
Az énekes hölgy leült egy székre, a közönséggel szembenézett, és úgy mondta el az összes fájdalmát, és olyan hangon, és olyan szép, egyenes, nem-vibrátós tónussal, hogy egy titkos aura képződött, és mindenkit bevont, tényleg mindenkit, láttam hátulról, hogy a sorokban finoman nyújtogatták a nyakukat, hogy meglássák, hogy vajon honnan, kiből árad ez a kimondhatatlan gyönyörűség.
*
 |
| Szabó Zsolt - viola da gamba |
A kíséretben, Szabó Zsolt mellett, Völgyi Attila és Schallimger-Foidl Artúr. egy nagyon különleges megoldással álltak elő: az arciluto mellett a két gamba is csak pengetett, és először óvatos, majd egyre virtuózabb díszítésekkel és arpeggio-füzérekkel bontották ezernyi további szálra a két hang közti távolság kérlelhetetlen meghatározottságát.
Egyfajta diszkrét háttér-küzdelem volt a démoni intervenció ellen. De mindhiába. Hiába, a kicsit már-már dzsessz-szerű könnyedség, ellensúlyozandó a szöveg szomorúságát. Nem segít. A Sötétség mindent elborít, az előbb még kiabáló énekhang is elcsuklik, aztán a zene gyakorlatilag megáll. Teljesen olyan volt, mint Húsvétkor, amikor az összes gyertyát eloltják; egy pillanati komolyan felmerül, hogy akkor most vége a világnak.
És ekkor egy kimondhatatlanul gyönyörű akkordváltás: a gamba ismét a vonóval szól, az orgona finoman adja a 'ground', a Föld teljességét, az arciluto végre kiszakad a kéthang-fogságból; az énekhang lágyan, alsó fekvésben folytatja, hogy mégsem volt hiába a sok szenvedés, mert a Feltámadás és a Megváltás új szövetsége az egész emberiséget megmenti.
A Szépség óriási, hihetetlen erővel áradt szét,- könny szökött a szemekbe; a Nap kisütött ismét, pedig már jó sötét volt...
Soha nem hallottam ekkora hatású megszólalását ennek a darabnak, - pedig a mezőny kimondottan ultra-erős, - legendás együttesek istennő-dívái álmodták jobbnál jobb lemezekre ezt a történetet.
*
Aztán még egy Marini szonáta az akkoriban nagyon népszerű 'Fuggi, fuggi, dolente cor mio' dallamára; egy triószonáta, de ne feledjük, itt a 'szonáta' az csak annyi, mint 'instrumentális', és még szerencsésen messze vagyunk a kései szonáták idegölő unalmasságától. Nagyon friss, nagyon dallamos, és nagyon virtuóz.
Elsőrangú előadás.
Végén egy Monteverdi darab, tulajdonképpen egy zsoltár-megzenésítés. De nem akárhogyan: Monteverdi itt az operai drámaiságot vitte be a templomok falai közé; opera is meg nem is, zsoltár is meg nem is. A szöveg érzelmei így 'átjöttek'; ne feledjük, ez volt a Camerata Bardi alapvető célkitűzése a régi Firenzében, ez volt ennek az Nuove Musiche új, kísérleti stílusának az értelme, amelyből aztánaz egész Barokk szárba szökkent.
*
Vége, nagy taps, emelkedettség, ráadásnak egy rövid Monteverdi ismét.
Még mindig alig hiszem el, hogy ennyire jó volt.
Talán most megint kicsit közelebb jutottam, hogy miért is szeretem pont ezt a korszakot, a kora-Barokkot.
Az egész előadás alatt azt éreztem, hogy igen, balra a zenészek, jobb oldalt az énekesek, akik, mint gyönyörű hangszerek szerepelnek, szintén, tehát, a Reneszánsz metafizikája még erős, az 'Egyenlő Húrok Elmélete' ott testesül előttem a színpadon.
De óriási a különbség a kicsit szigorú Reneszánsz rendszerhez képest: az énekesek már nem csak a kottára feltűzött szólamok és hangjegyek, hanem... hanem csillog a szemük. Személyiségek és éreznek, és emberek, és jóvágású férfiak, és csinos nők, akik lehozták a Mennyek Harmóniáját a földi világra.
*
Az énekesek nagyon fiatalok; még mentesek a szuper-dívák kitinszerű páncéljától, amely mögé talán még a producerük és a menedzserük sem lát. Itt látom őket, szó szerint, hogy éreznek, mit gondolnak, hogy akaratlanul is sokat mosolyognak, és hogy mikor fátyolosodik el a szemük a zene varázslatától. Majdhogynem még azt is meg tudnám saccolni, hogy melyikük szereti a szilvás süteményt, és ki az, aki cukor nélkül issza a kávét, de tejszínhabbal....
Szóval, tetszett erősen. És ez nem csak egy előadás volt, most, 2026-ban, a frissen felújított Díszteremben. Valahogy rést ütöttek az Idő falán, és megmutatták az akkori Velencén, az akkori Monteverdin, és az akkori zenéken keresztül magát az idővel nem kifejezhető Világot, hogy igazából milyen. És hogy milyen érezni azt, hogy már amikor lefelé megyünk a lépcsőházban, minden valahogy szebb és jobb lett.
Köszönöm mindnyájatoknak.
ers01
https://vaskarika.hu/hirek/reszletek/19132/kirandulastippek_az_erseki_palota_veszpremben/
diszt
https://www.veszpremtv.hu/wp-content/uploads/2024/09/diszterem.jpg
cant01f
cant02
https://www.canticaaeterna.com/bemutatkozas
can
https://art-sheep.com/wp-content/uploads/2015/02/c68507b5-955c-4cd3-b5c1-a965fc5b514c-2060x1934.jpeg
moeter
https://www.canticaaeterna.com/tagok/meszaros-peter
nlorand
https://www.canticaaeterna.com/tagok/meszaros-peter
aliz
https://www.filharmonikusok.hu/artists/ballabas-aliz/
eszter
https://filharmonia.hu/uploads/artist/45/t-balogh-eszter-1-craffay-zsofia-optimized.jpg
bernad
https://www.filharmonikusok.hu/wp-content/uploads/2025/09/Nagy-Bernadett_N5A5474_kicsi-1024x683.jpg
parisz
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Parisz_%C3%ADt%C3%A9lete.png
carav
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Michelangelo_Caravaggio_-_Rest_on_the_Flight_into_Egypt_%28Mary_and_child_detail%29.jpg
nap
https://sikerado.hu/wp-content/uploads/2018/09/napsutes-3-1024x640.jpg
suti
https://www.tutirecept.hu/recept/fahejas-szilvas-kevert-suti-10-perc-es-mehet-is-a-sutobe/
palota
https://epiteszforum.hu/hamarosan-latogathato-a-veszpremi-erseki-palota-megujult-diszterme
lepcso
https://www.octogon.hu/epiteszet/intakt-szepseg-eredeti-meltosag-a-veszpremi-erseki-palota-felujitasarol/
szzs
https://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/2021/01/musica-profana-legedesebb-magyar-narancs.html
zsof
f
roza
f
artur
https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQck6sCZt8oNaeoQUJWBqvOqvBrzQIopBp2T4m2BBSwV-8pcA906EZIdn4&s=10
att
f
caccini
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/01/Caccini_-_le_nuove_musiche.jpg?utm_source=hu.wikipedia.org&utm_campaign=index&utm_content=original
kitin
https://ng.24.hu/uploads/2022/07/Polydrusus-formosus.jpg
