Gótikus katedrális.
Erről mindenkinek valami ilyesmi ugrik be.
Igen, a csúcsíves ablakok. Amelyek felfelé nyújtották a spirituális teret, és ezzel együtt a valóságos teret is; ilyetén, szédítő magasságok jöttek létre. Konkrétan, a sevillai katedrálisnál ez 42 métert jelent.
Statikailag már akkor léteztek más megoldások, de mégis ez az 'ogee-ív', a 'szamárhát-ív' geometriája terjedt el az egész világon, valószínűleg az arab építőművészetből át-vándorolva.
Hogy dekoratív? És szép?, hát, ettől jóval bonyolultabb labirintusba sétálhatunk be.
A vízierőművek duzzasztógátjainál sokszor előfordul, hogy nagyon sok vizet nagyon gyorsan ki-, illetve tovább kell engedni. Ha ez a 'bukó' egyenes, mint ahogyan elsőre gondolnánk, hogy menjen a víz, amerre akar, akkor a hirtelen áramlásváltozás kavitációt okoz, ez légbuborékok szabálytalan megjelenését jelenti, amelyek 'dobolnak' a mederfalon, veszélyesen erős örvények cibálják a gát részeit, komoly problémákat okozva a betonszerkezetben. Ha egy finom 'S' alakú dupla ívben fut ki a víz, érdekes módon alig van örvénylés, nincs kavitáció, és 25%-al több víz átfolyatható. Ez az ív, igen, pontosan az 'ogee-ív'.
A Concorde volt az egyetlen szuperszonikus utasszállító repülőgép. Tervezésekor egymásnak ellentmondó elveknek kellett megfelelni: hangsebesség felett nagyon erősen nyilazott, kicsi légellenállású szárnyprofil kellett; kicsi sebességnél, leszálláskor pedig a 'konvencionális' profil kellett volna, amely elegendő felhajtóerőt tud termelni. A normál, ma is használt utasszállítók állítható fékszárnyai Mach2-nél leszakadtak volna.
A megoldás: az ogee-ív, megint. Szuperszonikus repülésnél a kettős 'S' profil nem engedte az örvények kialakulását, és nagyon kicsi volt a légellenállás, a gép szinte 'átvágta' magát a levegőn, leszállásnál pedig, kicsi sebességnél, egy nagyon erős 'hasrahúzás' volt a manőver, - amely azért tényleg nagyon vagány volt, én életemben egyszer láttam ezt Ferihegyen, el sem akartam hinni, hogy ez így üzemszerű - itt az ogee-ív nem engedte átesni a szárnyat, mert az óriási állásszög miatti 'mini-tornádók' kontrollált módon tartották vákuumukkal a gépet, és az 'S' alak lágy végén szépen távoztak a profilról.
Angolország nem mindig volt protestáns; VIII. Henrik nagy szerelme előtt, 1500 körül, Boleyn Anna születésekor, volt egy katolikus 'fénykor', gyönyörű katedrálisok épültek az egész országban. Ilyen az Ely-i katedrális, amelynek díszítettsége, ogee-ívei, belső terei jóval több volt, mint puszta építészeti megoldás.
Mert már akkor létezett másfajta technika a magas terek létrehozására, ráadásul, az ogee-ív nem alkalmazható teherviselő elemként, vagyis, ez a forma nem fizikális indíttatású volt, hanem esztétikai, de leginkább valamiféle erős szakrális szándék fejthető ki.
Szándék?, igen, egyenesen szándékolt volt az a hatás, amelyet a katedrálisba belépő hívek kaptak a 'nyakukba'. Az 'S' alakú konvex/konkáv átmenet finoman, örvénylés nélkül, 'felszívta', felemelte a lelkeket. Rátekintve, az ív alsó, lágyan kanyarodó része a földi világot jelentette, a felső, homorú szakasz beszűkülése egyfajta meditációs 'terelés', fókuszáltság, a Mennyei Kapu (Porta Coeli), a csúcs, az 'Apex', az Isteni Abszolútum felé.
Aztán, a 'flamboyant' misztika, az ogee-ívek többszörözésével elért 'láng-hatás', - mert a láng fizikális alakja valójában ogee-ívek együttese - , az tényleg a Szentlélek gyönyörűséges földi megfeleltetése.
Zene.
A Graindelavoix vezetője, Björn Schmelzer, úgy véli, hogy az akkoriban felhangzott zenék a fentiek teljes és totális megfelelői. Nem csak hogy úgy vélte, hanem egy káprázatos lemezzel ajándékozta meg az utókort.
Megpróbálta értelmezni az angol korai polifónia rendkívül komplikált szövésmintáját; az Ely-i katedrálisban felhangzó polifonikus művek folyékony plaszticitását és az építészeti díszítések bonyolult mátrixát egymásnak megfeleltetni.
A fő mű, Thomas Ashwell lélegzetelállító Missa Ave Maria-ja, valószínűleg az egyik legizgalmasabb mérföldkő a polifóniában, ehhez kapcsolódik pár motetta az Eton Kóruskönyvből, John Browne-től.
A misében az Ave Maria antifóna folyamatosan megjelenik, más-más szólamban, és egyre rövidebb hangértéken, annyira, hogy szinte 'fraktalizált' visszhangok lesznek. A rövidítések mértéke ráadásul mindig változik, az egyidejű szinkópák pedig spirálszerű mozgást és lüktetést adnak. A túl-díszítettség olyannyira 'flamboyant' lesz, hogy olykor a kompozíció 'elveszti önmagát'. Belép egy furcsa és irracionális végtelen tag a zenei matematikába, és inkább egy labirintushoz lesz hasonlatos a pár pillanattal ezelőtti szigorúan szerkesztett ellenpont-halmaz... A díszítő vonalak megkülönbözhetetlenek lesznek a szerkezeti vonalaktól, hajszálpontosan, mint a katedrális díszítéseinél.
A protestáns kép- és szoborrombolás nem kímélte az Ely-i katedrálist sem; a fő alakok és jelképek torzók lettek; de érdekes módon, a Kisasszony-kápolnában a 'másodlagos', mélyebb üzenetet közvetítő díszítés-folyondárok, ogee-ívek és lombok és tengeri algák (?) és mindenféle 'húsos', akár erotikától sem mentes szövevények sértetlenül maradtak. Mi is ez a 'másodlagos üzenet'?, Binski [Paul Binski, neves középkor-kutató] szerint egyenesen ez volt az anyagi nyelv, amellyel Szűz Máriát akarták felidézni, nem a személyt, hanem az eseményt, a Szeplőtelen Fogantatást, és szublimálisan tudatosította az emberekben Szűz Mária nőiességét. Az emberek akkoriban ebbe az épületbe azért léptek be, hogy gyógyuljanak, hogy 'megédesítsék' magukat Szűz Mária által.
Mindkét zeneszerző osztozik abban az elképzelésben, hogy a zene eszköz arra, hogy a zene ne csak érthető legyen, hanem plasztikus, és akár folyékony is, így közvetlenül megindíthatja a hallgatóságot. A 'zenei' folyékonyság, mint elvolt fogalom létezik ebben a kontextusban, a mai nyelv szerint. Akkoriban - ez teljesen más volt. Nem a mai metafora volt, hogy 'folyékony, mint..', hanem maga volt a folyékonyság. nem elvontan, hanem konkrétan. Ezt, innen megérteni lehetetlenség. Sejtések között lavírozhatunk csak.
A lemezt meghallgatva, amikor a körülmények megfelelőek a kicsit elmélyültebb odafigyelésre, sok helyen valóban érezhető az emelés, a felemelés. Ahogyan a Concord szárnya alatti irányított mikro-tornádó megtartja a Levegőégben a gép-monstrumot, a lelkünket is fenntartja ez a zene a Szférák forgása közepette.
Az előadás az osztályon felüli. Olyan énekhangok, és olyan változatos kiterjedéssel és tónussal, hogy a 'varázslás' kategóriát kimerítik. Bevonzanak, a zene belsejébe, magába a szingularitásba.
Számos gótikus katedrális áll még, de építészeti alkalmazásban ma már nem létezik a 'gótikus' ablak.
A Concorde-ot 2003-ban kivonták a forgalomból. A repülés történetében ekkora presztízse talán csak a Graf Zeppelin-nek volt, amelyet 1937-ig repült menetrendszerűen.
Egyik sem tért vissza a levegőbe, és soha nem is fognak újra repülni.
Maradnak a négyszögletes ablakok meg az egyen-Boeing 737-esek... megy egy-két fellelhető videó a Zeppelin-ről.
Ez a lemez viszont itt van.
És komolyan, nagyon-nagyon jó.
