Giuliano Carmignola.
Nagy név, én szeretem. Nem kicsit. Igazából, a sznobizmuson kívül, ez hozott be a Zeneakadémiára. Őrület jó lemezei vannak.
Meg az, hogy, mivel bérlet.
Kezdésből dall'Abaco és Avison hegedűversenyek, Carmignola sehol, de helyette egy kis japán hölgy, úgy hegedült, hogy el sem hittük, zene az so-so, de alapvetően jó, ez a Concerto Köln nem forróvér-Itália, de tényleg nagyon jók.
Aztán Bach kettősverseny, Carmignola megjött, idősnek tűnik, a kelleténél jobban, meg a tekintete furcsa volt, valami baj van, szegény, kicsit gáz. De tartás van, csuklóból lejátszott mindent.
De nem úgy, mint a japán nő.... aki Bach alatt csak másodhegedűs lett... szóval a kontraszt a 67 év meg a 30 pár, riasztó, mi is megvénülünk, tudom, de akkor is... van, aki idősebb, és még jól megy, van, aki fiatalabb, és már visszavonult, mindenre van példa.
Szünet után egy Marcelleo kis szimfónia, egy zeneileg nagyon sekély dolog, de a hölgy, Mayumi Hirasaki, megint ügyes, sőt, zseniális, megtöltötte a játékával, nem úgy olaszosan, kicsit olyan betanult-fulltökéletesen, de beleadott mindent, amit kellett.
Aztán megint Carmignola, kijött a rejtekhelyről, két Bach versenymű.
Ezeket nehezen bírtam, merthogy sekély, az tényleg nem volt, sőt, kimondottan mély, de nagyon művi és üres és csinált és bachos és mikorleszmárvége, és, legfőképp, nem őszinte zene, és annyira dallamtalan, hogy csípett, komolyan.
Közönség persze Bach fan, kajálták a szürke főzeléket, hát, egészségükre. A nézőtéren bizonyosan sok zenész, a 95%-uk időben visszafelé nem nagyon mozog, Magyarország itt alaposan lemaradva, igen, a fő ok, pont a Zeneakadémia, ahol ülünk, meg a képzés, meg a hiányzó régizene tanszék, ezerszer átbeszéltük, szóval elhomályosult szemmel imádták a Mestert, mert a zene mesteri, ez tény, és ez, van, akinek elég, és van, aki persze mást keres.
Carmignola jó volt, de nem úgy.
Értitek? Mert ez a kaszt olyan színvonalon van, hogy akkor is jó, amikor nem jó.
Meg a zenekarral valahogy nem passzolt, nem találta a hangot, talán próbálta ezt a matek-zenét színesíteni, de nem ment, a zenekar nem hagyta magát, maradt a szisztémában, kirángathatatlanul, benémetesedve.
És akkor miért ez a nem-lelkesedés, amikor a színvonal igazából mégis csak jó volt?
Mert ízlésfejlődés, itt most ez is a történet. Amióta Sinkovsky-t hallottuk, ugyanitt, ugyanezzel a bérlettel, ugyanerről a székről, meg a hegedűs modellügynökséges lányokat, a világ már nem ugyanaz, nincs mit tenni. Én sem tudom ez alól kivonni magamat.
Ráadás, Vivaldi, Nyár, a Vihar.
Fenomenális. Fekete zivatarfelhők, de ragyogott a nap, füstölt az egész Zeneakadémia, amikor becsapott párszor a villám. Carmignola szinte a régi, a zenekar is remek. Közönségről lepattant a jég, alvónénik felébredtek. Nagyon jó zene. Nem Sinkovsky galaxis, de nem bántam.
Második ráadás, Bachból, valamelyik virtuózabb tétel.
Gááááz. Szinte nevetséges. Így, egymás után, egy metafizika nélküli vánszorgás, vagy, finomabban, nem szabadna ennyire különböző zenéket egy csokorba gyűrni. Bach maradjon Bach; ha nem mutatjuk, hogy mit és honnan próbált átültetni Németföldre, hogy ki és mi volt a nagyszerű kiindulás, aki tökélyre vitte ezt a kettősverseny-dolgot, azt hiszem, mindenki jobban jár… járt volna.
Menni kéne a kabátért.
Ja, taps az volt, persze.
Barátokkal, az előtérben, mondom, na, Bach Vihar, tetszett...????
Nevetnek, mondják, hogy egy fizetett Bach-provokátor vagyok... de azt is, hogy van egy kis igazam, de egy másik zenekarral, ha hallanám, mert azért jó zene ám.
Nem.
Nem jó.
Ez így valahogy nem jó.
Nekem, persze, hozzáteszem. Másnak lehet, nekem nem.
Egyikük mondta, hogy, végül is, jó emberek között voltunk, nem múlattuk hiábavalóságokkal az időt, jó volt.
Azt hiszem, igaza volt.
* * *
_____________
TISZTA BAROKK
GIULIANO CARMIGNOLA ÉS A CONCERTO KÖLN
2018. október 27. 19.30-21.30
NAGYTEREM
E. F. Dall’Abaco: Concerti à quattro da chiesa, op. 2 – 1. d-moll concerto
Avison: Tizenkét concerto Domenico Scarlatti csembalószonátái nyomán, op. 6 – 6. D-dúr concerto
J. S. Bach: d-moll hegedű-kettősverseny, BWV 1043
SZÜNET
B. Marcello: D-dúr sinfonia a Joaz c. oratóriumból
J. S. Bach: a-moll hegedűverseny, BWV 1041
J. S. Bach: E-dúr hegedűverseny, BWV 1042
Giuliano Carmignola (hegedű)
Mayumi Hirasaki (művészeti vezető, hegedű)
Concerto Köln
Képek:
