Megint egy kábelteszt.
Illetve, nem is teszt, hanem egy beszámoló a labirintusból, amelyben sokan vergődünk. Illetve, élünk, nem?
Az egész ott kezdődött szerintem, hogy Radnai Rudolf, a Rudi bá', pár éve, nálam ült a fotelben, és láttam a fején, meg éreztem, meg mondta is, hogy nagyon jó a hang, meg hogy tényleg, máshol ilyet nem hall, és hogy bizony, teljesen más zenéken nevelkedik az a közönség, amely a drótjait veszi, szóval, dicsérte a hangot, ez jólesett, igen, én is szeretem, mint ti, hogyha dicsérnek, de -
 |
| Acoustic Zen Absolute |
De, egy finom 'de' a hangjában, nézegeti a vastag hangfalvezetékemet, de hogy ez nem túl vastag ez, Péterkém?, hogy az a sok műanyag benne, meg ez a nagy átmérő, ez biztosan nem jó, ez így nem helyes, technikailag sem, sokkal vékonyabb átmérő tízszeres áramot is elbírna. Valóban, amelyik csővel locsolom a kertet, az picit vékonyabb, igen, van egy kiló az a lila műanyag szigetelés, meg a halom teflon, amivel az elemi szálak szigetelve vannak, amelyek maguk sem vékonyak annyira, - szóval, ez volt az észrevétel, a végén, mondtam, hunyd már be a szemedet, és képzeld azt, hogy 1 mm az egész...
 |
| Locsolócső - OBI |
És nemrég, jött egy telefon, hogy most aztán itt az áttörés, hogy van egy új prototípus, és hogy ez már 'vastag', és hogy át fogja gondolni a vékonydrót-teóriát... Nem nagyon akartam a próbát, mert többen is elkönyveltük, hogy a hangfaldrótjai ár/érték szerint fenomenálisak, de a felső kasztba egyszerűen itt nem sikerült betörni, bármennyire is feszül. Nálam legalább ötször volt már próba, teljesen hiába és esélytelenül. Úgy tűnik, az anyagminőség, vagy a nagy kábelgyártók technológiai előnye, az egyszerűen behozhatatlan. Merthogy itt, a jelkábeleknél, más a helyzet, mint a tápkábeleknél, ahol a különböző zavarszűrésekkel a 'Power R'-nek valami olyat sikerült alkotnia, amely többet hoz pl. nálam, mint az egzotikus, igen nagy tisztaságú anyagok, meg az űrtechnológiás gyártás.
 |
| Stealth V16 |
Ez nyilván magánvélemény, amely a saját rendszer tapasztalataiból indult ki, de szerintem jó helyen tapogatózok, amikor azt sejtem, hogy az AC tápkábeleknél a zavarjelek kezelése legalább annyira fontos, mint amennyire felderítetlen.
Aztán valahogy egyszer csak ott volt a kezemben. Hogy vastag, az erős túlzás, mert a külső műanyag harisnya, az kb 2 mm vastag, de azt mondta, hogy ez az ő koordináta-rendszeréban a 'vastag drót', mert itt nem 128 Litze szál van 1 mm-ben, hanem kb. csak egy fél tucat, és a vastagság valóban más nagyságrendű.
Betettem, elsőre semmi meglepő, sőt, az alaptónus majdnem hasonló, mint a Zen, szép zeneiség, ez a Monteverdi SACD erősen jó, igen jó basszus, kissé sápadt, de -.
Ez a 'de', mindig itt kezdődik a kalamajka. Mindig. Mert egyszerűen több színt hallottam olykor, több zörej jött le, hibátlan középtónus, de amolyan takart hang... akkor is, ha a basszus, az rendkívül megnyerő, jól tagolt, és konkrétan, mennyiségileg több mélyhang lett, nincs amit szépíteni. De nálam a szoba nagyon jó, egy ritka szerencsés sarok-közeli elhelyezéssel, meg egy ultrakönnyű rezonáns állvánnyal, a Zen is gyönyörű és elegendő basszust készített mindig.
Aztán kivettem, és igen, a Zen, az tényleg jó kábel, minden visszazökkent a helyére, tetszett a hang megint.
Csakhogy.
Nem az a fellélegzés volt, hogy 'végre itthon'. Hanem pici fájó emlék-morzsák jöttek, tónusok, amelyek most elbújtak, szub-közeli pengetések, dobok, amelyek most csak 'simán jó' basszusok... az első alkalom, hogy kicsit elgondolkodtam, hogy valami tartalék még rejtőzhet a rendszerben, és pontosan valahol errefelé. Meg hogy 1M közeli kábellel szemben, már valami vitához hasonló elkezdhető lenne.
Morzsolgattam azt a gusztustalan fekete műanyagot, olyan volt, mintha üres lenne, nem éreztem benne a szokásos-favorizált selyemLitze-1 mm-t.
Aztán a Darvas-féle légvezetékre gondoltam, meg a szigetelések körüli hisztériára, meg a dielektrikus paraméterek istenítésére. És amikor visszaadtam a drótot, valahogy kicsúszott a számon, nem is tudom, miért, hogy csináljon már nekem egy meztelen verziót, mert annyit tudtam csak, hogy az elemi szálak zománcozottak, tehát, kellő óvatossággal, nem lesz rövidzár. Azt mondta elsőre, hogy nem lehet, mert 'nem tartja meg magát', szétbomlana az egész, meg szállíthatatlan, meg hogy olyan gubancolódás lenne, amiből lehetetlenség kijönni.
Aztán pár nap múlva felhívott, hogy mégis megoldotta a feladatot, bár nagy kínnal, és mehetek érte.
Aztán otthon kiderült, mi volt ez az egész picsogás.
Képzeljetek el egy kb. A4 méretű kartont, ezen bevágások, és a 4 db vezeték erre feltekerve, a banánvégek leragasztva, és bejelölve, hogy hol kell kezdeni a letekerést. Hát, mire az elsőt letekertem, majdnem becsavarodtam... :)
Valami q..vavékony drótszálak, nem sok, kb egy féltucat két szál fehér varrócérna középpel, amely köré az egész project finoman fel volt sodorva, ez a drót maga, az egyik csatorna egyik pólusa.
Annyira lazán, hogy amikor szétszedtem, és a helyére került, 2 mm-től a 2 cm-ig enyhén össze-vissza eloszlással, de határozottan szétállt. Mert igen, végül a cérnát is kiszedtem. :)
Egy könnyed félóra négykézláb, bedugni mindent, és vigyázni, mert olyan volt, mint egy élőlény, akinek a kedvenc megjelenési formája az 'organikus gubanc'... aztán előkerestem a Huszti Zsolt telefonszámát, és elgondolkodtam azon, hogyan fogom megfogalmazni, hogyha mégsem jó az a zománc, és rövidzárat csinálok, hogy 'képzeld, Zsolt, a Nexusok mentek szépen olyan 6 és fél évig, aztán ülök nyugodtan, és hopp, az összes végtranzisztor egyszerre kib@szódott, nem értem egyszerűen... "
Szóval, úgy kapcsoltam be, mint még sosem: elindítottam a lemezt, és villámgyorsan bedugtam a két Nexust, meghallottam, hogy hang szól, rendben, kb. 1 mp, és leállítottam a zenét, és hagytam melegedni az erősítőt, hogy legalább az áramok beálljanak.
Aki ismer, az sejti, hogy ez olyan 3 perc volt csak... :)
És 3 percig azon az 1 mp-en agyaltam. Amit hallottam.
Mert valami hihetetlen hang volt.
És végre elindítottam.
És nem akartam hinni a fülemnek.
Valami mennyei tónusgazdagság. Áttetszősség, levegősség. Kórustag- meg húrsokszorozódás. Tökéletes középtónus. És olyan basszus, mint eddig még soha.
Lemezek cserélődtek, és egyik ámulatból a másikba estem.
Szeretem a pengetős hangszereket, a csembalóval az élen. A hárfa, az valami olyat mutatott, amire azt mondani, hogy 'hangszerhűség', az nem fedi a történet lényegét. Valami többlet keletkezett, és nem kevés. És nem valami párhuzamos hangminőség, hanem zavarba ejtően jobb. Több, szebb, igazibb.
Lelkesedős típus vagyok, de nem ez az első alkalom, hogy elsőre nagy volumenű változást szuggeráltam be magamnak; bármennyire is régen a pályán vagyunk, a prekoncepciók szorításából rövid távon senki sem tud menekülni. Higgyétek el, senki. Így hát óvatosan vártam, hogy teljenek a napok, hogy kifakuljon a varázslat. Közben végigjártam a kötelező köröket, amit egy régi Spendor megkívánt: ahol van 70 cm belső folytatása a hangszóróvezetéknek, vagyis, 2/3 szuper drót, 1/3 kuka drót.
Ti mit csináltatok volna?, hát, nehezen, de kicseréltem azt a 30 éves 0.5 sodrott PVC szigetelésű drótot is erre az új szisztémára. Azért nehezen, mert ott volt a csatlakozó, ami egy rémisztően elkorrodált, tisztíthatatlan dolog, valami nikkelezett vas, egyszerűen sértette, nemhogy a hifis, de a mérnöki agyamat is.
Hogy lepucolni a rezet?, mindenki tudja, hogy órák alatt korróziós réteg lesz rajta, egy hónap után meg pont így fog kinézni...
No problem, nézzünk akkor egy jó csatit. Megrendelem, 3 nap után hozza a postás.
Na, itt jött el a labirintus igazán. Javaslom, üljetek le a net elé, és kezdjétek el keresni a 'jó' csatlakozót.
3 nap után oda jutottam, hogy két dolog lett tiszta: 1000 E alatt nincs igazán jó, illetve van, de a nagyobb, meg nem vett testvér árnyéka zavarná a zenehallgatást.
A másik, hogy lesz egy 'saját hangja', amely, tekintve a vezetékem sajátosságait, kérdőjeles eséllyel fog belesimulni a rendszer szinergiájába.
Akkor mi legyen? Az a régi csati, az félelmetesen sz@rul néz ki, tudtam, hogy nem fog visszamenni. Egyszerűen nem akarom.
Némi agyalás után, vettem egy nagy levegőt, Nagy Sándorra gondoltam, meg a gordiuszi csomóra, és kihagytam az egészet. Hosszabb vezetéket kellett rendelnem Rudolftól, aki jót nevetett, mert amikor először kérdeztem, hogy mit javasol, milyen csatit, rögtön mondta, hogy próbáljam kihagyni, de azért én vergődtem egy hetet a WBT színű szivárványok közepette. És beraktam a 70 cm-el hosszabb drótot, toronyiránt, be a hangváltóba, saruval, mint a régi.
És kb. innentől tényleg minden a helyére került, és innentől tetszett mindenkinek a hang, nem csak nekem... :)
Nyilván ki kellett még próbálni a hangszórók-váltó közti 30 cm-ek cseréjét is, mert az ember kapzsi, és homogén vezetékezést akar merő jóindulatból.
A Spendor 3 utas lévén, ez 2×6 db vezeték. Levégezni, csiszolgatni, forrasztgatni, bla.. bla... Teljesen fölösleges és hiábavaló dolog volt: ott, a 'kuka' drót, az egyszerűen bele lett tervezve a hangzásba. Visszaraktam őket, úgy a korrodált sarukkal, ahogyan voltak.
És egy blikkre visszajött minden varázslat.
Lassan 3 hónap eltelt, lenyugodott a rendszer. Meg én is. Meg összerezgett, bejáratódott ez az egész bonyolultság. Hozzászoktam. Szépen porosodik az egész, lehet, ez is kell??
Szóval, most már lehet írni róla.
A hang?
Az maradt. Olyannyira, hogy minden egyes lemez, amelyet még nem hallgattam az új dróttal, meglepetés. Kellemes meglepetés.
Több hang. Szélesebb spektrum. Tagoltabb minden. Van úgy, hogy alig ismerek rá a lemezre, hogy ez ennyire jól tud szólni.
Több húr, több kórustag, több levegő. Jobb mélyek, sokkal jobb mélyek. Az énekesek, amit kaptak, az egyenesen fenomenális. Messze túlmutat azon, amit valaha is hallottam eddigi hifis pályafutásom során.
Két halovány emlékem van erre az érzésre. Az egyik, amikor sok éve nálam járt egy pár egyutas, sárga membrános, 16 cm-es tölcsér nélküli papírhangszóró, egy OB falban, mindenféle hangváltó nélkül. A csembaló, az egyszerűen fantasztikus volt. Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik.
Most megint azt a csembalót hallom. Ott, akkor, a többi rész, az gyenge volt, magas lenyelve, a legteteje, az sosem volt, mély az meg kb. 100 Hz alatt semmi, de az a különös 'húrtagoltság', erre a mai napig emlékszem. Soha nem hittem, hogy egy többutas rendszerben ezt valaha hallani fogom, úgy, hogy a többi tartomány is tetszik.
A másik, pedig az a pillanat, amikor a ML №512 először megszólalt
a szobában.
Amikor nincs kérdés, nincs hasonlítgatás, nincs analízis, hogy hol és mi javult. Csak valami furcsa érzés, hogy valami nem stimmel, hogy ennyire azért nem lehet jó...
Meg sem merem moccantani azóta.
Rudolf két dolgot említett még, amikor kérdeztem, hogy mitől szeretem én ezt most ennyire.
Az egyik, hogy a drót, maga, az 1952-ből való. Vagyis, a két háború közötti technológiával ment a gyártás. Azt ő sem tudta pontosan, hogy miként is ment ez, mondjuk a mostanihoz képest, de az biztos, hogy nem volt még réz-recycling, nem volt még rézhulladék felvásárlás/visszatermelés.
Amely ma úgy megy, hogy az eldobált mobiltöltőink meg E-cuccaink valahol Indiában, vagy Kínában, egy szemetes udvaron, kupacba gyűlnek, brutál mennyiségű fekete füst kibocsátással leégetik a műanyagokat róla, és ez a 'réz'-nek csúfolt förmedvény megy a maffiózók raktáraiba, onnan pedig bekerül a rézkohászat bonyolult rendszerébe, ahol igen, tisztítják, meg mindenfélét csinálnak vele, de ez a szeméthegyen füstölő kormos műanyaghalmok, ezeket büntetés nélkül megúszni szerintem nem lehet.
A másik, kicsit metafizikus megközelítéssel,
- hogy ezek a fémek, mint pl. a rézdrót, úgy viselkednek, mint az élő rendszerek; a gyártás során 'nem nekik való' elektronpálya-helyzetek alakulnak ki, melyek igen lassan rendeződnek vissza a stabil egyensúlyba, ahol, ha nem zavarjuk őket megint, a hozzáadott, ma még nem mérhető zavarjel-komponensek minimális mennyiségével / képződésével hálálják meg a 'nyugalmat'.
Ez a vezeték nem fog kereskedelmi forgalomba kerülni, ez nyilvánvaló. Kevesen mernétek bevállalni, meg tényleg háborítatlan környezet kell, a csatlakoztatáshoz pedig stabil idegrendszer. Az, hogy nálatok hogy szerepelne, azt én nem tudhatom. Kevés számú próba már volt valami továbbfejlesztett, teljesen új szigetelésű verzióval, amely szintén nagyon jó, de leginkább döbbenetesen nagyon jó eredményeket produkált. Ezeket én már nem tudom kipróbálni, meg nem vagyok én egy tesztlabor... egyszerűen nagy az öröm, hogy ennyire jó hang lett.
Nálam ez a vezeték egy fordított Meztelen Király.
Sok drága vezetéket hallottam már, amelyik tényleg jó, de még több olyat, ahol igazából a király meztelen, csak az árcédula miatt ezt nem ildomos még csak feltételezni sem; inkább megy a szöveg a szinergiáról meg a komponens-érzékenységről meg a nemlétező hatkilences rézről.
Itt most szó szerint meztelen a vezeték, a hangi tulajdonságai mégis pazar ruhakölteményekkel ékesítik fel; olyan öltözettel, amely jóval többet ad a szikár fizikai paramétereknél; a zenébe, a zene szeretetébe hajszol bele. Meg a felismerésbe, hogy micsoda lemezeket összeharácsoltuk az évek alatt...
A ti rendszereitek eltérnek az enyémtől, az zenék is, az ízlés is, gyakorlatilag minden. Igazából, egyetlen tanulság lehet számotokra ebből a fenti beszámolóból:
Az, hogy létezhet nálatok is egy olyan helyzet, hogy a 'rendszer megfelelő vezetékekkel ki van szolgálva', a hangzás, drótilag, a maximumhoz közeli, észszerű feljebb lépés nem nagyon van, megy a zene, nyugi van, jó a hang tényleg.
És lehet, hogy ez nem így van. Nagyon nem így van.
Lehet, hogy egy szimpla vezetékcserével megdöbbentő zenei többletélménnyel találkoznátok. Ráadásul, akár jóval olcsóbban. Vagy ezzel, ami nálam van, vagy egy másmilyennel, amit egy másik guru vagy egy nagy gyártó készített, most nem a konkrét típus a lényeg, hanem az, hogy ez a két / négy darab drót, ez valahol már létezik, és a véletlen-metszésekre várva szépen pihennek, egy fiókban, egy asztalon, vagy akár egy másik rendszerben.
De lehet, hogy nem. És tényleg nem lehet kicsikarni jobb hangot, az Odin-nal sem.
 |
| Odin Gold |
A szinergia, az egy furcsa dolog. A megszokás, meg az egyéni ízlés, meg a kivédhetetlen sznobéria, az meg főleg.
Nyugalmatokat, ha megzavartam, elnézéseteket kérem.
Jó zenehallgatást mindenkinek,
C.
* * *
___________________________________________________
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14-15-16-17-18-19-20-21-22
