2023. április 5., szerda

Flóra és a Capirola Lantkönyv












Két Vidal nevű embert ismerek.

Az egyikük, kitalált személy lévén, létezését ilyetén felettébb megerősítette, nem is olyan régen.
Emlékszünk?, a Karnevál végén, a könyvtáros Vidal, amikor belebonyolódott a helyzetbe, meg a szerelembe, vagyis az életbe, a fogyatékos(nak gondoltatott) Amadeus segítségét kéri; igazából a zene varázslatához fordultak:

Az ön hangja tiszta és ártatlan –
Hangjával azt, ami jó és rossz, azonnal lekottázza és ábrázolja -
Van számomra egy cigarettája?



Szóval, megkéri, hogy a mondatait ismételje el, és ebből majd kihallják az igazságot vagy a hamisságot, hogy mit is kellene tenni.

Az esetet a grófnővel fokozatosan közlöm –
Rossz –
Az esetet Flórával fokozatosan közlöm –
Rossz –
Néhány napig várok, addig gondolkozom –
Az ördög. Rossz. Negatív –

Szünet.
Vidal szemét behunyja. Nem megy, szól végre.
Amadeus a cigaretta csutkáját szívja.

A grófnőt a játékból kihagyom –
Fals, mondja Vidal.
Fals, szól Amadeus.
A grófnővel a legszükségesebbet közlöm –
A grófnővel a legszükségesebbet közlöm –
Ez jó –
Kifogástalan –
Most már menni fog, kiált Vidal.
Kérem, mondja ezt: Flórával a legszükségesebbet közlöm –
Flórával a legszükségesebbet közlöm –
Vidal elhallgat. Megint fals –
Amadeus bólint.
Most mondja ezt: Flórát burkoltan figyelmeztetem –
Vidal fülét befogja. Hamis, hamis –
Hamis, szól Amadeus.
Flórát a játékból kihagyom –
Flórát a játékból kihagyom –
Nem jó, nem jó. Mit tegyek?
Amadeus ül és vár.
Most Vidal megrezzen. Kérem, mondja a következőt:

Flóra kezét megkérem –

Mit szól hozzá? kérdi Vidal ragyogva.
Szíven találta, kiált Amadeus, és tapsol.
Jól hangzik?
Kristály! Mint az Esz-dúr alaphármas. Tündöklik. Az árnyéknak nyoma sincs, kék, mint az
égbolt áprilisban, aranykék, éljen – újra tapsol.



*


A másik Vidal létezése 500 évvel ezelőttről szintén a zenéhez kapcsolódott, legalább annyira furcsán, mint a fenti történet. Merthogy ő volt az a tanítvány, egy lantos-tanítvány, aki mesterének, Capirola-nak műveit lejegyezte, és egy trükkös megoldással tette halhatatlanná: sok-sok pici festménnyel, 'noble pictures', díszítette a lantoskönyvet. Érvelése szerint, a zenei dolgokban nem annyira érdekelt tulajdonosok is, a kötetet az illusztrációk nagyszerűsége miatt, feltétlen meg fogják tartani.



Valóban, megtartották a létezésben, ill. a véletleneket egy olyan örvénylésbe rendezték, hogy 1883-ban, egy londoni könyvkereskedésben kirakatában, J. P. N. Land, holland lantzene-szakértő szemét odavonzották, és hirtelen lelkesedésében írt is egy nyolcoldalas kommentárt róla, amelyet azóta is csatolnak a kézirathoz. Végül, néhány antikvárius-cápa kezén átjutva, a chicagói Newberry Library vásárolta meg, ma is ott található.

Az igazi részletes 'kikutatást' a magyar Gombosi Ottó végezte el az 1940-es években, a tanulmány 1955-ben jelent meg, amely a végső datálást 1517-re adja meg.



*


Vincenzo Capirola - nem sokat tudunk róla. 1474-ben született, Bresciában, egy lombard nemesi családban.
1515-ben, VIII. Henrik - aki maga is lantjátékos, sőt, lantszerző volt - udvarában felbukkant egy bresciai lantos, John Peter de Brescia, akit Vincenzo valószínűleg meglátogatott, ha ugyan nem ő maga volt az.


1517 környékén Velencében élt, némi túlzással, az akkori 'lantos-központban'; hatása óriási volt, számos kortárs és későbbi szerző emelte be repertoárjába többé-kevésbé átírt műveit.


A Capirola Lantkönyv a tabulatúrák mellett, vagy inkább előtt, részletes útmutatásokat  tartalmaz az előadást illetően: a játéktechnika leírása mellett kitér a húrozás és a hangolás lépéseire, valamint az alkalmazott ornamentika-szimbólumok megfejtésére is. Némi metafizikai utalás is próbál segíteni az eltévedő próbálkozónak:
'Figyeld meg a legszebb Titkot és Művészetet, amely a dolgok felrakásában (zenészek ma is ezt a szót használják) és eljátszásában rejlik, és ez legyen Arisztotelész maximája, ez legyen a nagyszerű alapja mindennek: ügyelj, hogy játék közben tartsd lenyomva ujjadat az ütemen keresztül, mindaddig, amíg ujjad meg nem találja a következő ütemet, amely arra késztet, hogy felhagyd az előbbit, és ezt tedd mindvégig, folyamatosan, mert ez az igazán fontos... bár nem mindenki érti, de beszélni, azt fognak róla bizonyosan.'


 

A Capirola Lantkönyv tabulatúrái a reneszánsz lantzene szokott műfajait tartalmazzák: intabulációk, ricercar-ok és táncok. A gyűjtemény fele a vokális polifónia átiratai; itt az érdekesség az, hogy a négy szólam átültetése a lant legfeljebb két szólamára nagyon hűen tudja visszaadni az eredeti textúrát: a díszítések 'hogyanja' itt kulcsfontosságú.

Capirola (újra)felfedezése megtörtént: lemezeken művei fel- felbukkannak, és van egy neki dedikált, Capirola-specifikus kiadás is:


Nagyon különleges dolog.
A ricercar-ok, azok igazi, 'agyalós' zenék, igazából már szabad fantáziák, amelyek pont akkoriban álltak saját lábra, merthogy sokáig az eredeti jelentésük szerinti szerepben voltak, ami a 'keresni, próbálni', vagyis, a soron következő darab hangnemének megpendítése történt, a hangszer / hangolás ellenőrzése és egyfajta ráhangolódás is; itt viszont már továbbmentek a dolgok, ebből az intonáció-ellenőrzésből egy nagyon komoly és szabad folyam indult el.
Alig-alig lehet követni az induló dallamból, de nem is kell: maga a bonyolultság, az egymásból-nem-következés egyszerűen lenyűgöző.


Az intabulációk, azok alig-alig emlékeztetnek az eredeti polifón darabra; ha szerencsénk van, akkor a kezdő pár akkordsort felismerjük. A díszítések és a diminúciók gyakorlatilag metafizikai szerepet kapnak, teljesen kiszélesítik a spektrumot, átlényegítik, annyira, hogy pl. nekem a darabok így milliószor jobban tetszenek.



A meglepetés, azok a táncok. Amelyek jól ismert, agyonjátszott dallamok, amelyeket majdhogynem minden kocsmában meg lehetett találni. Itt viszont egészen megkomolyodnak, és át-színesednek; végighúzódik rajtuk egy 'belső lényeg', amely arrafelé mutat, ahol a ki nem fejthető eredet vész homályba.



Az előadás, az osztályon felüli.
Paul Beier jó régen végzett Londonban, a Royal College of Music falai között: jövőre 70 éves lesz.


Aggasztó? Hát, új lantosgenerációk nőttek fel; a színvonal extrém-nagyon magas.
Ez a 2021-es felvétele, ez viszont, mint valami friss szél, úgy fúj.



És Vidal szellemisége itt van előttünk.
Nézem ezeket a gyönyörűséges képeket.




És Flóra kezét mégis megkérte -
És azt hallom, hogy Flóra kezét megkapta...





*         *         *





_________________________________________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10