Igen, ez egy komolyzenei ajánló, de szoktam mást is csinálni...:)
pl. biciklizni.
Nem vagyok nagy bike-teszter, nem olvasok kerékpáros weblapokat, nem nagyon érdekelnek a High-End biciklicsodák. A pár gramm különbségek komolyságát messziről tisztelem. Egy Rohloff agy techikai tökéletessége azért lenyűgöz, ez igaz.
Még csak sportember sem vagyok. Nincs biciklisruhám, nem szőrtelenítek. És ilyentájt szeretek papucsban és egy szál rövidgatyában tekerni.
De szeretek biciklizni. Nagyon.
És imádom a biciklimet.
Ami egy cross-trekking-féle model, 28', finom hidraulikus fékekkel; egy kifejezetten könnyű és gyorsjáratú szerkezet, kellemes 27 gangos Shimano szettel, de igazából semmi különös. (talán a kosár hátul...)
Nincs terepezés, inkább a finom hátszeles gurulásokat szeretem, a gumik ennek megfelelően lettek az évek során ilyenek.
8 vagy 9 éve is már, volt egy próbálkozásom az E-bike átalakító szettel. Egy no-name kínai cucc volt, 5.5 kg LiPo akksi, olyan összetákolt kinézettel, egy 4.3 kilós első agymotor, egy dögnagy controller, ami mindig forró volt, kilométernyi vezeték, és mindez egy régi Schwinn 26'-os monstrumra fel-applikálva.
Iszonyú hangos volt. És néha rúgott, mint egy ló... Ment, ja, de nem sokáig bírtam ezt az egészet, eladtam, és akkor lett ez a fenti gép, amivel majdnem azt a sebességet tudtam tartani lábilag, mint amazzal, a nehéz elektromossal, rásegítéssel.
Ja. A 26' vs. 28' kerék különbséget sokan érzitek,az egészen bizonyos.
Most 2020 van, és, újabb E-bike-osításhatnék, szóval, nézelődtem a neten, mi az ábra mainapság.
A szempontjaim ezek voltak:
1. Megtartani az imádott biciklimet.
2. Első agymotor, ha lehet, a jobb súlyeloszlás miatt.
3. Legkisebb súly, ami csak létezik
4. Akku kapacitás nem lényeges, egy 250W motorhoz nekem elég akár egy 5Ah is, amivel 30km körül lehet menni pedelec módban.
5. Guruljon jól, akku nélkül meg legyen olyan, mint egy sima bicikli.
6. És legyen halk, talán ez a legfontosabb.
Amit összeraktam magamban.
A legjobb és legkorszerűbb E biciklik ma középmotorosak, úgy tűnik, az összes fejlesztés ide összpontosul.
A spec váz miatt az átalakítás vagy nem lehetséges, vagy nagyon körülményes. És iszonyú nehezek. Meg 1M alatt nincsenek igazán jók.
Ez egy új műfaj, nem is igazán biciklizés.
A közvetlenhajtású agymotorok szintén nagyon nehezek, kapaszkodási problémák, - nem érdekel.
Végül két versenyző maradt, a két legkönnyebb, a Swytch meg a Keyde
Volt egy kis hezitálás.
A Swytch nagyon könnyű, egyszerű az átszerelés, jó tesztek, a vezérlő beleintegrálva az akkuba, alig van drót. Nagyon jól nyomulnak.
Bár.
Az van, hogy ez egy angol cég, és az a szlogen, hogy ne vegyél méregdrága E-bike-ot, ne terheld a környezetet ezeknek az előállításával, tartsd meg a bringádat, vegyél átalakító szettet, aminek jóval kevesebb az öko-izé-lenyomata. És ezzel a szöveggel iszonyú nagy zsét felmarkoltak. Holott Kína már ősidők óta nyomul ilyennel, amikor én próbáltam a régit, sok éve, középmotoros megoldás alig-alig létezett, de azóta Kína szerintem milliós tételben gyártott conversion kiteket.
Az akku meg a kontroller jónak tűnik. De az agymotor, az honnét is jön?, igen, Kínából, és nem az up-to-date modellekből választották, hanem a legolcsóbbak közül...
Úgy tűnik, a komoly agymotor-fejlesztésről leálltak Európában; a régi sztár, a BionX a 8 kilójával engem hidegen hagyott akkor is, mert hiába, a súly, az súly, mikor fogtok azon akku nélkül biciklizni?, meg hogy néz ki??
És végül, a Keyde 2 kg agy meg 1 kg akku, meggyőzött, hogy legalább be lehetne kockáztatni, hogy lássam, mi történt 10 év alatt.
Átlagos weblap, nincs túl sok infó, a keresett kulcsszavak ott voltak, hogy 'light' meg 'silent'.
Meg 'gearless', na, erre még visszatérünk.
És megrendeltem.
Volt pici késés, koronavírus, de a tracking pontos volt, és rendben megérkezett.
Csomagolás példás, drótok mérete pont jó, csatlakozók jó minőségűek, minden összejelölve.
Két dolog miatt kellett bicikliszervizes segítség:
1. Berakni az agyat egy új kerékbe, a régit mindenképpen meg akartam tartani. 'Bizalom' jeligére, ja...
2. A pedelec jeladó a középtengelyre kell, a hajtókart én leszedni nem tudom, bízzuk ezt szakemberre.
Mikor kész lettek ezek, az átalakítás innentől 20 perc volt. Minden pontos, annyira, hogy a tárcsaféket nem kellett újra beállítani az új tárcsához. Meg egyáltalán. Itt 2 mm eltérés óriási gond lett volna.
Nem volt egy sem, minden klappolt elsőre.
Kontroller az agyban, ez finom dolog, alig van vezetékezés.
Előtte még töltöttem az akkumulátort. Sík csönd, nincs búgás, nincs ventilátor, egy pici led vált zöldre, ha kész.
És kész.
Így, két hónap után, hogy milyen?
Fenomenális, ez a jó szó.
Mindenek előtt, csöndes. Majdnem zajtalan. Persze, full gázzal hallani valami kicsi zajt, de leginkább hátszélben, és autómentes úton, máskülönben a környezeti zajok jóval nagyobbak.
Ez szokatlan egy fogaskerekes agymotortól. Persze, ez már a sokadik generáció, trükkös bolygókerekes megoldások belül.
Annyira halk, hogy olykor hallani, amikor a vezérlő max gázt ad egy nehezebb emelkedőn, azt a finom surrogó hangot, amikor a gumi 'húz' az aszfalton. Sosem hittem volna, hogy ezt valaha hallom egy biciklin.
Semmi ellenállás guruláskor, a szabadonfutó teljesen zajtalan, úgy gurul, mint a másik kerékkel, olykor az a képtelen érzetem van, hogy még jobban. A kb. 1.5 kg plusz súly egyedül a kormányzáskor volt érezhető, kb. az első órában, aztán átszokik az ember gyorsan.
A led kontrolleren 6 fokozat állítható, 0 - 5-ig.
A '0', az a kikapcsolva, így egy sima bicikli.
Az 1 - 5, az meglepetés volt nekem. Mert valami teljesen új és szokatlan dolgot csinál. Mert a 'gearless' az nem azt jelenti, amit én gondoltam, az aránylag jó angolommal, hogy belül az agyban nincs fogaskerék, (mégis, akkor mit gondoltam, hogy mi??:)), hanem az, hogy 'fokozatmentes'. Vagyis, az 1 - 5 'fokozatok' azok egy beállított sebességet jelentenek, pl. '1'-ben kb 12-13 km/h, amit a motor tartani igyekszik. Ha gyengébben nyomod, vagy jön a hegymenet, a sebesség csökken, akkor a rásegítés nő, ha lejtmenet következik, vagy 'túltekered' ezt a sebességet, izomból, a motor kisebbet segít, vagy akár le is áll, és hagyja szabadon futni a szerkezetet. Mindezt teljesen és totálisan fokozatmentesen. Az '5' már 34 km/h fölötti értéket jelent, én ezt soha nem használom, én biciklizni szeretek, nem E robogózni.
Igen, ez egy nagyon kifinomult tempomat. Amit a 3M Bosch csúcsgépen elvárunk, de itt nincs egy árva nyomatékszenzor sem. Csak a fordulatszám, a beállított sebesség, meg a pedálfordulat, ebből kell kimatekozni valamit.
Az igazán nagy lövés itt az, hogy nem az van, mint az autóban, hogy egy atompontos sebességtartás van. Itt van direkt egy plusz/mínusz tartomány, ahol a rásegítés állandó, egy direkt 'rúgózás', hogy miért?, hát azért, hogy ne kelljen pontosan ugyanazt a pedálfordulatot tartani, meg váltogathassunk kedvünkre a Shimano cuccunkkal.
A pedelec kiváló. A rásegítés fokozatosan indul, nulláról, nagyon finoman, de nagyon határozottan. Amikor leáll a pedál, egy fél másodperc után hirtelen leáll a rásegítés. Álló start esetén kicsit túlgyorsít a kiválasztott sebességen, hogy felvegyük az ide illő pedálfordulatot, utána picit visszaszabályoz, a sebesség függvényében, meg a tekerésünk függvényében, akár nullára, ha annyira izmosak vagyunk.
Okos. Kifejezetten okos.
Mi a helyzet a nyomatékkal? Ez a bűvös paraméter az E bicikliknél.
Szerencsére, a villanymotor úgy viselkedik, mint a gőzmozdony. Majdnem az összes nyomaték rendelkezésre áll az indulástól, nincs fordulatszám-függés, nem kell bonyolult sebességváltó.
A Keyde egy 110SWXDC33 agymotort küldött, az áttétel 1:13.5, lehet bogarászni a paramétereket.
A gyakorlatban, egészen lenyűgöző. A 10 évvel ezelőttihez, egy másik galaxis, komolyan. Kiváló hegymászó. És halk, megint halk. Padlógázas lassú meredek kapaszkodásnál, emlékszem, a régi úgy búgott, mint egy trafóház; ez meg sík csöndes. Ez a szinusz-vezérlés valamit csak jelent.
Alig hihető, hogy egy ekkora cucc feltol a hegyre...
Mi a helyzet ezzel a monster-akku-témával?
1 kg az egész, belül komoly BMS plusz mindenféle védelem.
Totál elegendő. 30km vegyes pedelec használat után még 50% marad.
Kicsit, ha matekozunk, a motor 8-9A-t szív fel max, a hatásfok 90% környéke, tehát, van 50 jó percünk padlógázzal. De itt nagy találmány a pedelec, meg a tempomat, ami általában csak percekig adja a full kakaót, a többiben fél-, negyed- vagy töredékgázzal ketyeg.
Ja, persze, ez tőled függ. Meg a széltől, meg a hegytől, meg a kiválasztott assist fokozattól. Igen, '5'-ben, emelkedőn, 30 km/h-val, hamar kigyilkolható a raktározott energia.
A rendszeres használat nálam azt mutatja, hogy '2'-ben, vagy, munkába járáskor, '3'-ban, sokáig elég, tényleg. Akinek nem, az vehet nagyobb akkut, vagy viheti a töltőt. Egy fél óra kávészünet esetén, (ha van kávégép, akkor van valahol konnektor), akár a 65% benyomható.
És ha lemerül mégis?
Itt jön az, amit a milliós gépek nem tudnak. Hogy hirtelen visszavedlik egy normál, jó minőségű cross-trekking biciklivé, és a plusz terhelésünk csak 2.5 kg.... lehet tekerni, igen, innen indultunk ugye?, hogy szeretünk biciklizni.
A tetején, az a lyuk, a fogója, az nagyon ügyes. Mert átfér rajta a zár, tehát zárható a dolog.
Szóval.
Bringázás.
Gyönyörű kilátás, szép táj, jó helyen fekszik ám Magyarország.
De jön a domb. Ott látni, fent.
Nem olyan, mint a Grossglockner Hochalpenstrasse.
Ami rögtön extrém nehézséget, verejtéket és fogcsikorgatást kínál. (igen, így is volt...:))
Hanem kicsit alattomos, mert alapvetően ez egy csudaszép mediterrán vidék, szépséges dombokkal, de ott, fent, gusztustalanul húzós, térdfájdító és láncropogtató. Kiveszi ez erőt, beletaszít a 'sport' erőltetett hiábavalóságába, én ezt akarom biztos?, a kínlódás befordít, nincs szép panoráma, csak az, hogy mikor-érünk-már-fel, semmi más nem érdekel, csak életben maradni. Ezekre gondolunk, már most, enyhe pánikkal az emelkedő alján.
És nyomjuk, nyomjuk, nehezedik, váltunk vissza egyet, és egyszer csak valami történik: azt érezzük, hogy valami nagyon-nagyon finoman elkezd tolni, szépen udvariasan, nincs semmi zaj, nincs rántás, semmi sincs, csak az a furcsa érzés, hogy nézzük a Shimano fokozatjelzőt, hogy melyik lánckereken tartunk épp, megint váltunk egyet vissza, és totál nem stimmel az egész, mert a múltkor, még 'sima' bicikliként, nem ez volt, meg főleg nem a nagy lánckereken voltunk, hopp, elfelejtettünk leváltani a középsőre, le kéne tenni?, gondolkodunk, közben kicsit belefeledkezünk a tájba, hallani, hogy húz az első gumi, de finom hang, aztán hirtelen felérünk a tetőre, jön a lejtő, a gép meglódul, mi kapcsolgatjuk lefelé a kicsi lánckerekekre a sebességváltót, az agymotor diszkréten, fokozatosan, gyakorlatilag észrevehetetlenül kivonja magát a projektből, és tekerünk, finoman gyorsul a cucc, igen, nagyon gyors, és közben tudjuk, hogy a motor leállt, az agy szabadon fut, pedig ez egy pedelec rendszer, hozzá sem nyúltunk, csak tekerünk, az assist meg '3'-ban van folyamatosan....
Ezt tényleg nagyon jól kitalálták.
Tisztára olyan, mit az automata váltó az autókon: tedd 'D'-be, és felejtsd el.
Itt is tedd '2'-be, vagy '3'-ba, vagy akármelyikbe, és felejtsd el, koncentrálj a biciklizés szépségére.
Ha nagyon fáradt vagy, lazíts a tekerésen, engedd finoman le a sebességet, míg azt nem érzed, hogy a rásegítés feléled, és megint megmenti az életedet. Ha pihentél, nyomni vissza, engedni fog dolgozni, az biztos.
És.
Reggel.
Irány a pékség, venni egy finom croissant-ot.
Másfél kilométer. Akku az asztalon. Miért is kellene E bike ehhez a sík 3 km-es projekthez? Miért is lellene egy milliós E bicikli ehhez a küldetéshez?
És igen, ma reggel, a pékhez, a kedvenc, hagyományos bicikliddel mégy, a különbség, az agy miatt észrevehetetlen.
A croissant kiváló.
Ez a Keyde szett kiváló.
A barátoknak néha azt mondom, hogy ez a kulacs-cucc, ez egy speckó termosz, hűthető.... csak forgatják a szemüket... mondom, a NASA fejlesztette, még az Apolló program idején... csak ideért végül, nem...?
A Komolyzenei Ajánlóban vagyunk.
Mi lehet mégis a kapcsolat a zene meg az E-cucc között?
Egyszerű.
A szabadság.
A jó zenékben mindig ott a szabadság. Ha nincs, abban a pillanatban unalmas lesz.
A biciklizés valahol mindig kapcsolódik a szabadsághoz.
Emlékszünk még a Queen dalra?
I want to ride my bicycle,
I want to ride it where I like.
Pont erről szól.
Annyira, hogy ezt a két könnyűcske sort, lefordítani, én biztosan nem merném.
De nekünk, bicikliseknek, ez tényleg egyfajta kvintesszencia.
És ez a Keyde szett, az éppen ide nyúl, erre területre.
Több lehetőséget ad.
Nagyobb hatótávolságot.
Nagyobb szeletet a látható világból.
Meg egyfajta műszaki eleganciát.
Meg az érzést, hogy nem kell pánikolni a hazafelé vezető út előtt; akkor sem, ha nagy emelkedő lesz, vagy cibálós szembeszél.
És szabadság.
Nagyobb szabadság.
Az egésznek ez a lényege.
Feltétlen ajánlott.
* * *
Képek:
