2020. január 4., szombat

Gaston Phébus, a Pireneusok Oroszlánja








Gaston Febus.
Azzal kezdődött minden, hogy rendkívül jóképű volt. Egyszerűen, vonzó. A nők imádták. Szőkés/arany hajszínnel járkált, innen a Phobeus név, ami a ’fényességes’, a Napisten, Apollón hatását viselő. Mondják, belül is ilyen volt.  És, akinek fényűző udvartartása híres volt egész Franciaföldön.


Fordulatos életét rendkívüli diplomáciai érzéke is segítette, olyannyira, hogy a százéves háború vészterhes ideje alatt, volt úgy, hogy birtokán angol és francia fennhatóságú terület is volt, egyszerre, és, éppen akkor, békében.


A krónika szerint három dolog érdekelte: a harc, a vadászat, és a szerelem…. igazi vadászat-szakértő volt. Az angol The Master of Game, a nagy hatású Vadászat-Enciklopédia az 1410-es évekből, amelyet 1904-ben is kiadtak modern-angolul, igazából Gaston által írt Livre de Chasse sima fordítása volt, amely akadémikus igényességgel összegzi a középkori vadászati technikákat, ma azt is mondanánk, komoly etológiai és vadászatbiztonság-kockázatbecslési megfigyelésekkel. A kutyáknak külön traktátust szentelt; a kinológia tudománya ma is őskönyvként tiszteli.


Udvarában magas szintű művészet-mecenatúra működött, költők, dalnokok, zenészek egymásnak adták a kilincset; a háborúkat, meg főleg az évszázadokat számos lejegyzés is átvészelte, szerencsénkre. 
Ezekből ad egy válogatást a Huelgas együttes lemeze.


Válogatás. Amolyan best of Gaston Phobeus udvarában-zene? Szép ruhákkal meg lakomákkal meg rohangászó faj-ős-kutyákkal az asztal alatt?


Hát, szerencsére ez a blog nem ’követő’, mint a kereskedelmi rádiók, vagy a Fidelio, vagy, akár a Bartók. Közönség-igény, az amúgy is szerényebben szokott figyelembe vevődni, így most legtöbbeteknek valószínűleg lesz némi szokatlanság, enyhe gyötrelem, átgörgetés, esetleg fejcsóválás, és, lehet, hogy utána visszamenekülés, valamelyik biztonságos szonáta vagy közismert szimfónia szárnyai alá… 
A kevés számú túlélő viszont imádni fogja, ez egészen és teljességgel és valósággal bizonyos.




A középkorban vagyunk. 
1300-as évek utolsó harmada. 
A pestisjárványok Európa lakosságát lefelezték. A parasztok, volt, ahol földbe vájt lyukakban tengődtek, úgy, hogy a sarkuk kilátszott, de olyan színvonalú udvartartások is voltak, amelyeket a mai szemmel elképzelni nem is nagyon lehet. 
Hogy fényűzés? Attól kicsit többről van szó. 
Nézzük már meg kicsit jobban, hogy Gaston Febus miféle ruhában volt. 


Valami olyan dolog ez, amelyre 600 év után az a kifejezés jött, hogy hanyatlás, meg ’dekadencia’. Valami, ami addig fejlődött, hogy az adott korban egyszerűen nem volt tovább hová. Megállt, beállt, nem ment tovább. Nem volt lépcső, amin feljebb léphetett volna. Minden ki volt tolva az elérhetőig, a határig. Ma már tudjuk az időbeli lefutásokat, visszafelé persze könnyű okosnak lenni, hogy mi volt a dekadens, meg mi nem. A történelemben, az ilyen udvartartásokat, uralkodókat aztán a következő, más dolog elsöpörte, vagy felváltotta, az átrendeződés hevességétől függően.

És, ha megnézzük, hogy Gaston Febus miféle zenékkel volt körbevéve?
A zenében, az akkori pompázat-maximumos udvarok leképezését úgy hívjuk, hogy Ars Subtilior. Itt sem volt hova tovább. Nem is oldalelágazás, ahogyan tanítják, hanem olyasmi, ami elért egy láthatatlan metafizikai határvonalhoz, egy szférikus réteghez, és alatta pompázatosan szétterült. A zene fejlődése folytatódott, vagy inkább helyesebb így mondhatnánk, hogy az évszázadok mentek, az Ars Subtiliort nem söpörte el semmiféle forradalom, egyszerűen úgy maradt, lebegve a Mennyek és a Föld között, és szép lassan benőtte a csipkerózsa, szinte elfelejtették. 


A szinte szó hangzó szinonimája most itt a kezünkben, egy korong, 12 cm átmérővel, annyira picike lyukakkal, hogy a normál fény tehetetlenül, szép szivárványszínnel nézelődik rajta, mert kiolvasni, azt nem tudja.



Nekünk sem egyszerű a kiolvasás.
A harmóniaépítkezés teljesen más irányú volt.
A ritmikai és a polifóniai alkalmazások a végleteket kerülgették. Annyira, hogy 100 évvel később, a többszólamúság mesterei is erősen leegyszerűsített zenei világban találták magukat. A szerzők, Avignon, Foix és Berry udvarainak komponistái, akik simán ledobták magukról a régi skolasztikus karaktert, és mindenfajta akadémiai kötöttséget, tudatában voltak különleges helyzetüknek, minden álszerénységet félretéve,  így hívták magukat, ill. a zenéjüket, hogy Ars Subtilitatis, amely célzottan a legjobb művészek által hangolt finomság volt a magas elitnek; a képzetlen közönséget nem is negligálták, hanem egyszerűen átnéztek rajta, levegőnek, semminek, nemlétezőnek tekintették.
A uralkodó, vagy inkább kötelező egyházi módusokból simán kiléptek a kromatikus építkezés szabadságába. Egy igazi, teljes és totális zenei avantgarde volt.






Kezdésből egy ballada, Eustache Deschampes volt, aki később lejegyeztette; nem a kései korok sírós-rívós nép-izé-balladájáról van szó, inkább, egy amolyan dicsőítő formula, amely Gaston udvarának nagyszerűségét egyenesen az antik fénykorhoz hasonlítja, a hét múzsa szent fennhatósága alatt.


Aztán egy Trebor-féle ballada, aki Gaston udvari muzsikusa volt, amely megemlékezik I. Juan aragóniai uralkodó legyőzéséről Szardínia szigetén, ahol aztán bonyolult fogolycserék történtek, és, ami bizonyos, hogy egyúttal dallam-, zene-, hangszer-, és zenész-cserélődések is, az aragóniai és az avignoni udvar között.


És tovább, furcsábbnál furcsább zeneiségű darabok.
Izoritmikus micsoda-csoda, óda vagy motetta? is van, két cantussal. 
Akkor, mit jelent ez?, hát, egy egészen meghökkentő dolog: két szólam, két hang, és egyszerre, totálisan különböző szöveggel, egymás alatt, fölött, közben, és, ráadásul, különböző ritmussal, de úgy különböző, hogy nem egymásból képződnek, nem egymás törtjei vagy többszörösei, hanem igazi önmaguk….azt már alig merem említeni, hogy teli kromatikus ereszkedésekkel… 
És akkor, ebből, egy hatalmas zagyvaság kerekedik ki?, hát nem, nagyon nem. Egy különleges katedrális épül fel, nagyon merész ívekkel, és, ami a meglepő, hatalmas-óriási harmóniaérzettel.

Szépen hangzik a szöveg, jó lenne tudni a jelentést. OK. A bookletben Paul tapintatosan közli, hogy ez a szöveg, (pont ez), annyira rejtélyes és sűrűn fedett mindenféle regionális mellékjelentéssel, hogy lefordítani, többszöri nekirugaszkodásra, azt nem sikerült… a ’fejlécből’ gyanítható, hogy dicsőítő énekek Gaston politikai manővereit elismerendő…

Aztán jön, ami végleg ledobhatja a meglazult és szakadozott szíjakat. A hírhedt Fumeux Fume. A szerző, Solage, róla jóformán semmit sem tudunk, a nevét sem igazán, mert a szakértők csak abban egyeznek, hogy a Solage alak egy rejtvény, egy bonyolult puzzle egyik állása, meg talán az, hogy Gaston udvarában is sokat élt, és hogy nagyon híres költő is volt.


A Chantilly kódex megsárgult lapjain viszont ott van számos műve, de ez a Fumeux Fume még azok közül is kilóg. Szándékoltan bizarr kromatikus extravagancia. Mindez a legeslegalacsonyabb létező hangfekvésben. És, mivel nála, költő lévén, a szöveg legalább ennyire fontos, (lenne), mindenféle kétségbeesett találgatás, hogy mi a frász ez a füstös füst, ami átfüstöli a füstöt…:), az egészen komoly metafizikai teóriák, Hippokratészig és Arisztotelészig visszanyúlva, éppúgy valóságosnak tűnnek, mint azok, amelyek valami szatirikus élt sejtenek itt, pl. a dohányzással kapcsolatban, amelyre még 200 évet biztosan kell várni Európában, de lehetett szó bármilyen drog vagy gyógynövény tűzi-szívásáról is. 


Maga a zene, az semmihez nem hasonlítható. Semmihez. Mégis, felsejlik valami, valami fontos. 
De mi?, hát én ezt nem tudom, most így megmondom. 
De ez a valami a zenei befogadásunk egyik, ha nem a legfontosabb része, vagy inkább kérdése.





Az előadás és a hangszerelés egyszerűen tökéletes. Paul Van Nevel 1991-es gondolatai (meg a szivarfüstje) teljes mértékben állanak. 







Gaston Phébus, a Pireneusok Oroszlánja. A francia TV sorozat 1981-ben ment nálunk. 



Volt sok szerelem, vadászat, meg háború. Pontosan, ahogy Gaston krónikása említette.
Meg volt sok rejtély.


Meg mérgezés. 
Megmérgezés. (Füst…?)
Remélem, ez a zene, ez a lemez is ezt teszi. 
Csak kicsit finomabban…






*         *         *












_______________________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14