Ahogyan megyünk az időben visszafelé, a lejegyzések eltűnedezésével, ill. meztelen hiányával együtt néhány igen furcsa dolog is kiderül, amely a köztudatban megállapodott dolgokat más, szokatlanabb, de leginkább színesebb fénybe burkolja.
Ilyen maga a 'gregorián', a gregorián éneklés, amely tényleg igen régi, de az igen régi dolgok is voltak egyszer 'újak', nem?, amikor, nevezetesen, pár emberöltő alatt végleg kiszorították azt, amelyik előtte volt.
Az 'Old Roman Chant'-ról van szó. Amely egy gyönyörűen kidolgozott és lejegyzett 'stílus' volt, vagy inkább hozzáállás a világhoz.
Lefordítani kissé döcögős, mert valami ó-román liturgikus zene lenne, de nekem ez a 'román', az nem római, pedig de az...
A 8. sz. környékén vagyunk. Az akkori uralkodók, Kis Pipin, és utódja, I. Nagy Károly, pontosan tudták és érezték, hogy mekkora katasztrófa volt az antik kor, ill. az antik kor zenéjének / művészetének elvesztése, feledésbe merülése. És ezért igyekeztek olyan művészekkel körbevenni magukat, akik összegyűjtötték, és új életet próbáltak lehelni az 'antikvitás', a görög-latin hagyaték fellelhető morzsáiba.
Igen, ez is egy Reneszánsz volt, a Karoling-reneszánsz.
A zenében ilyen volt ez az 'Old Roman Chant', amely a fegyverek mellett, sőt helyett, tekintve at Egyház szerepét a civilizált világban, kitűnő eszköz volt a Birodalom legitimációjára.
Aztán teltek a százévek, és az új Római Liturgia, mely az ezredforduló körül bekövetkező átrendeződés környékén már saját lábán állt, a 13. századtól kikövetelte magának az új formát, a teljes feledésbe taszítva a régit.
Az 'átrendeződés', ma úgy mondjuk, hogy 'Egyházszakadás', az új, törekvő forma pedig a 'Gregorián', a gregorián éneklés volt.
A régi lejegyzések többsége elveszett, mindössze öt ismert kézirat létezik ebből a zenei periódusból. Ebből négy a Vatikáni levéltárban található. A lemez elkészítéséhez azt a legrégebbi európai lejegyzést használták 1071-ből, amelyet Cologny-ban, a genfi kantonban őriznek, a Bodmer-alapítvány múzeum-könyvtárában.
A zene, hogy az milyen? - Egészen elképesztő.
Erős és áthatoló. Szinte félelmetes.
A régi szentségek igazi varázslatának zenei aurája....
Az Ige Megtestesülése, az erre való emlékezés, az év leghosszabb éjszakáján végighaladó négy mise különböző tételei, valamint a szerzetesi liturgia kapcsolódó részei hallhatóak a lemezen.
Az Első Mise, a kilencedik órában, amikor a Nap a zenit és a szürkület között van, az Első Vesperás, a Születésé, amikor a nappal utolsó sugarai elhalnak, majd a 'Nagymise' az éjszaka folyamán, A Nagy Offertórium, a három órájával, amíg az éjszaka el nem éri az epicentrumát, amikor kezdődik az Éjféli Mise, majd a Dicsőítő Offertórium, amely az első reggeli fénysugarat köszönti, egy rövid 'Prima' Offertórium, amely bevezeti a Hajnali Misét, ezután a Harmad Offertórium, végül a Negyedik Mise, december 25.-én, a hatodik órában.
Az Incarnatio Verbi véghez vittetett, és a Fény győzelme a nappalok hosszabbodásával teljes lett.
Krisztus megszületett.
Ez a fajta idő-geometria mára teljesen eltűnt; de annak idején a Világ ilyesmi tengelyeken forgott.
És azt nem árt tudni, hogy akkoriban is 24 órás rendszer volt, csak kicsit másképp: a nappal és az éjszaka volt az alap egység, 12 óra volt a nappal, 12 óra az éjszaka, de mindig. Mindig, nem csak a napéjegyenlőség idején, évente kétszer, mint ma... ebből az a furcsaság következett, hogy a téli nappali órák rövidebbek voltak, mint a nyáriak. És hogy minden nap más hosszúságú volt az egy óra.
Hogy ez igen furcsa?, valóban, de ha végiggondoljuk, egy hasonlóan szigorú logika szerint épült fel, mint a mostani szisztéma, és nem kizárt, hogy ember-központúbb volt ez a 'rugalmas' óra, mint a mai kérlelhetetlen atompontos egyenlő-felosztósdi... és tényleg, miért is hisszük ma, hogy egy nyári óra az ugyanolyan, mint egy óra télen?, hiszen egy kisgyerek is megmondja, hogy de nem.
Kéretik figyelni 4'30 körül, hogy mik történnek...
Az tisztán hallható, hogy a régiek a 'szó', a szöveg fontosságával tisztában voltak, nagyon is, hiszen az egész Négy Mise magáról az Igéről szól - csak nem erővel, hangerővel, vagy hangsúllyal adták a nyomatékot, hanem a hosszal, a hosszúsággal. A kitartott szó, a szótag ritmikai prioritás-növelése nem a pattogósabb felé billent, hanem éppen ellenkezőleg, a hosszabb, a lassabb felé.
Minél fontosabb, annál hosszabb.
A szó mágikus jelentésmezeje.
Ma már az is bizonyos, hogy ez a régi 'Római' zene jóval gazdagabb, fejlettebb ornamentikával bírt, ráadásul, pontosan és precízen lejegyezve; később, a Gregorián itt sokat veszített, és ami megmaradt, az is inkább csak sejthető, a régi gregorián notációban már nem található meg.
A lemez erősen nehezen beszerezhető. De most itt a kezemben, ill. a lejátszóban.
Eredeti, pazar artwork-kel. Nagyon értékes ajándék volt számomra.
Igen, pont Karácsonykor.
A Négy Mise éjszakáján.
Még annyit, hogy Marcel Peres azt írja még, hogy
'Bizonyos, extrém-mód tiltott zenei körök kivételével, ez a repertoár ismeretlen az eklézsiák, a zenészek, és a szélesebb publikum előtt'.
Igen, nem kell azt várni, hogy visszafelé forogjanak a kerekek.
Szép a Gregorián.
De az 'Old Roman Chant' igazi jelentése, célja és értelme, az alsó és felső világok közötti összeköttetés kiteljesítése, az így most felidézhető.
És, ahogy a régiek hitték, ha pontosan megjelenítjük, akkor egyszer csak valósággá lesz.
* * *
