Erről mindenkinek valami ilyesmi ugrik be.
Igen, a csúcsíves ablakok. Amelyek felfelé nyújtották a spirituális teret, és ezzel együtt a valóságos teret is; ilyetén, szédítő magasságok jöttek létre. Konkrétan, a sevillai katedrálisnál ez 42 métert jelent.
Hogy dekoratív? És szép?, hát, ettől jóval bonyolultabb labirintusba sétálhatunk be.
A vízierőművek duzzasztógátjainál sokszor előfordul, hogy nagyon sok vizet nagyon gyorsan ki-, illetve tovább kell engedni. Ha ez a 'bukó' egyenes, mint ahogyan elsőre gondolnánk, hogy menjen a víz, amerre akar, akkor a hirtelen áramlásváltozás kavitációt okoz, ez légbuborékok szabálytalan megjelenését jelenti, amelyek 'dobolnak' a mederfalon, veszélyesen erős örvények cibálják a gát részeit, komoly problémákat okozva a betonszerkezetben.
Ha egy finom 'S' alakú dupla ívben fut ki a víz, érdekes módon alig van örvénylés, nincs kavitáció, és 25%-al több víz átfolyatható. Ez az ív, igen, pontosan az 'ogee-ív'.
A Concorde volt az egyetlen szuperszonikus utasszállító repülőgép.
Tervezésekor
egymásnak ellentmondó elveknek kellett megfelelni: hangsebesség felett
nagyon erősen nyilazott, kicsi légellenállású szárnyprofil kellett;
kicsi sebességnél, fel- és leszálláskor pedig a 'konvencionális' profil kellett
volna, amely elegendő felhajtóerőt tud termelni. A normál, ma is
használt utasszállítók állítható fékszárnyai, amelyek valamennyire megoldják ezt a problémát, Mach2-nél leszakadtak
volna.
A megoldás: az ogee-ív, megint. Szuperszonikus repülésnél a
kettős 'S' profil nem engedte az örvények kialakulását, és a hátranyilazás miatt nagyon kicsi
volt a légellenállás, a gép szinte 'átvágta' magát a levegőn Leszállásnál pedig, kicsi sebességnél, egy nagyon erős 'hasrahúzás' [a gép intenzív 'hanyatt' döntése] volt
a manőver, - amely azért tényleg nagyon látványos, vagy inkább egyenesen extravagáns volt; azt mesélték pilóta kollégák, hogy mindig ováció volt az érkezése, és még a takarítónők is nézték az üvegen át, és hogy el sem akarták hinni, hogy ez így
üzemszerű - itt az ogee-ívelés nem engedte átesni a szárnyat, mert az óriási
állásszög miatti 'mini-tornádók' kontrollált módon tartották
vákuumukkal a gépet, és az 'S' alak lágy végén szépen távoztak a
profilról.
Angolország nem mindig
volt protestáns; VIII. Henrik nagy szerelme előtt, 1500 körül, Boleyn
Anna születésekor, volt egy katolikus 'fénykor', gyönyörű katedrálisok pompáztak az egész országban. Ilyen az Ely-i katedrális, amelynek
díszítettsége, ogee-ívei, belső terei jóval több volt, mint puszta
építészeti megoldás.
Mert már akkor létezett másfajta technika a
magas terek létrehozására, ráadásul, az ogee-ív nem alkalmazható
teherviselő elemként, vagyis, ez a forma nem fizikális indíttatású volt,
hanem esztétikai, de leginkább valamiféle erős szakrális szándék
fejthető ki.
Szándék?, igen, egyenesen szándékolt volt az a hatás,
amelyet a katedrálisba belépő hívek kaptak a 'nyakukba'. Az 'S' alakú
konvex/konkáv átmenet finoman, örvénylés nélkül, 'felszívta', felemelte a
lelkeket. Rátekintve, az ív alsó, lágyan kanyarodó része a földi
világot jelentette, a felső, homorú szakasz beszűkülése egyfajta
meditációs 'terelés', fókuszáltság, a Mennyei Kapu (Porta Coeli), a
csúcs, az 'Apex', az Isteni Abszolútum felé.
Aztán, a 'flamboyant'
misztika, az ogee-ívek többszörözésével elért 'láng-hatás', - mert a
láng fizikális alakja valójában ogee-ívek együttese - , az tényleg a
Szentlélek gyönyörűséges földi megfeleltetése.
Zene.
A
Graindelavoix vezetője, Björn Schmelzer, úgy véli, hogy az akkoriban
felhangzott zenék a fentiek teljes és totális megfelelői. Nem csak hogy
úgy vélte, hanem egy káprázatos lemezzel ajándékozta meg az utókort.
Megpróbálta
értelmezni az angol korai polifónia rendkívül komplikált
szövésmintáját; az Ely-i katedrálisban felhangzó polifonikus művek
folyékony plaszticitását és az építészeti díszítések bonyolult mátrixát
egymásnak megfeleltetni.
A fő mű, Thomas Ashwell lélegzetelállító
Missa Ave Maria-ja, B. S. szerint valószínűleg az egyik legizgalmasabb mérföldkő a
polifóniában, ehhez kapcsolódik pár motetta az Eton Kóruskönyvből, John
Browne-től.
A misében az Ave Maria antifóna folyamatosan megjelenik,
más-más szólamban, és egyre rövidebb hangértéken, annyira, hogy szinte
'fraktalizált' visszhangok lesznek. A rövidítések mértéke ráadásul
mindig változik, az egyidejű szinkópák pedig spirálszerű mozgást és
lüktetést adnak. A túl-díszítettség olyannyira 'flamboyant' lesz, hogy
olykor a kompozíció 'elveszti önmagát'.
Belép egy furcsa és irracionális
végtelen tag a zenei matematikába, és inkább egy labirintushoz lesz
hasonlatos a pár pillanattal ezelőtti szigorúan szerkesztett
ellenpont-halmaz... A díszítő vonalak megkülönbözhetetlenek lesznek a
szerkezeti vonalaktól, hajszálpontosan, mint a katedrális díszítéseinél.
A
protestáns kép- és szoborrombolás nem kímélte az Ely-i katedrálist sem;
a fő alakok és jelképek torzók lettek; de érdekes módon, a
Kisasszony-kápolnában a 'másodlagos', mélyebb üzenetet közvetítő
díszítés-folyondárok, ogee-ívek és lombok és tengeri algák (?) és
mindenféle 'húsos', akár erotikától sem mentes szövevények sértetlenül
maradtak.
Mi is ez a 'másodlagos üzenet'?, Binski [Paul Binski, neves középkor-kutató] szerint
egyenesen ez volt az anyagi nyelv, amellyel Szűz Máriát akarták
felidézni, nem a személyt, hanem az eseményt, a Szeplőtelen Fogantatást,
és szublimálisan tudatosította az emberekben Szűz Mária nőiességét. Az
emberek akkoriban ebbe az épületbe azért léptek be, hogy gyógyuljanak,
hogy 'megédesítsék' magukat Szűz Mária által, s a megfelelő egyensúlyban tartsák lelküket.
Mindkét zeneszerző
osztozik abban az elképzelésben, hogy a zene eszköz arra, hogy a zene ne
csak érthető legyen, hanem plasztikus, és akár folyékony is, így
közvetlenül megindíthatja a hallgatóságot. A 'zenei' folyékonyság, mint
elvolt fogalom létezik ebben a kontextusban, a mai nyelv szerint.
Akkoriban - ez teljesen más volt. Nem a mai metafora volt, hogy
'folyékony, mint..', hanem maga volt a folyékonyság. nem elvontan, hanem
konkrétan. Ezt, innen megérteni lehetetlenség. Sejtések között
lavírozhatunk csak.
A Concorde 25.000 liter kerozint égetett el óránként, négyszer annyit, mint egy normál gép, és negyedannyi utassal / csomaggal. A szabadság, igen,
előkerül itt nyilván, a repülés, az maga a szabadság, de ez akkor is egy
kissé hedonista utazás volt.
A víz áramlását tanulmányozva inkább
közelebb lehet jutni az igazi lényeghez. Az ogee-ív pontosan az a vonal,
amelyet a vízsugár leírna, ha hagynánk szabadon áramlani.
Amikor nem is
nyúlunk hozzá.
Amikor a dolgok 'mennek a saját természetük szerint'.
Kényszer nélkül, önállóan, belső meggyőződésből. Nem azért, mert azt
mondták. Amikor a hit forrása a szabad akarat. Olyan szabad akarat,
amely nem kaotikus és nem anarchista és nem össze-visszaság és nem
káosz, hanem a kettős ív által segített 'isteni', vagy akár természetes /
organikus metafizikai ráközelítési metódus.
Talán ez a Gótika igazi szabadsága.
Amikor olyan a mozgás vagy a cselekedet, amely akár egyetemes törvénnyé is válhatna, vagy ami már maga az.
 |
| Immanuel Kant |
És itt felsejlik a 250 évvel későbbi kategorikus imperatívusz
fogalma, amelyet a merevsége miatt számos jogos kritika ért, de amelyben mégis valami nagyon
erős tisztaság van.
A lemezt meghallgatva, amikor a körülmények
megfelelőek a kicsit elmélyültebb odafigyelésre, sok helyen valóban
érezhető az emelés, a felemelés. Ahogyan a Concord szárnya alatti
irányított mikro-tornádó megtartja a Levegőégben a gép-monstrumot, a
lelkünket is fenntartja ez a zene a Szférák forgása közepette.
Az
előadás az osztályon felüli. Olyan énekhangok, és olyan változatos
kiterjedéssel és tónussal, hogy a 'varázslás' kategóriát kimerítik.
Bevonzanak, a zene belsejébe, magába a szingularitásba.
Nagyon ritkán hallani ilyet.
Számos gótikus katedrális áll még, de építészeti alkalmazásban ma már nem létezik a 'gótikus' ablak.
A
Concorde-ot 2003-ban kivonták a forgalomból. A repülés történetében
ekkora presztízse talán csak a Graf Zeppelin-nek volt, amelyet 1937-ig
repült menetrendszerűen.
Egyik sem tért vissza a levegőbe, és soha nem is fognak újra repülni.
Maradnak a négyszögletes ablakok, meg az egyen-Boeing 737-esek a bumfordi vastag törzsükkel... Meg egy-két fellelhető videó a Zeppelin-ről, valami réges-régi filmszalagról digitalizálva.
Ez a lemez viszont itt van.
És komolyan, nagyon-nagyon jó.
A cikkben erősen támaszkodtam Björn Schmelzer gondolataira
_____________________________________________________________
Képek:
1: Novák Fanni -2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14-15-16-17-18-19-20-21-22
