Van egy lemez, amely már a megjelenésével felkeltette a figyelmemet.
A fizikai megjelenésével, amely egy high-art digipack, egy letűnő médiaformátum magas esztétikájú kézbe-foghatósága. Annyira szép az artwork, hogy már akkor tetszett a zene benne, amikor még ki sem bontottam.
Aztán a nálam való megjelenésével, merthogy egy kedves barátomtól érkezett Portugáliából. 3016 km-t utazott, amíg a postaládába került.
Cordovil.
Bármennyire is jó a régizenei tájékozottságom, ez a zeneszerző név most konkrétan teljesen ismeretlen. Az Internet sem segít; a portugál eredet stimmel, mert egy tartományt hívnak így a másik féltekén, Brazíliában, de csak ennyi.
Van viszont egy portugál zeneszerző, aki mostanában került elő a feledésből: José Ferreira Cordovil,
Kb. Bach kortárs, csak sokkal messzebbről, nyugatra.
Életéről csak szórványos támpontok tudhatók.
A Coimbrai Egyetemen orvosi diplomát szerzett 1707-ben, aztán Castelo de Vide nevű kicsi településen élt mindvégig, ott praktizált orvosként.
Lukács evangélista is orvos volt.
A zeneszerzői másik énjére egyrészt a fennmaradt kiterjedt levelezések mutatnak, melyekben a korabeli legfontosabb portugál zeneszerzők komoly értekezéseket folytattak különféle zeneelméleti témákban. Cordovil nem volt képzett zenész, laikus volt, ('praktikus', így nevezték), de innen látható, hogy ennek ellenére tisztelték, és szavai komoly súllyal szerepeltek ezekben a vitákban. Pl. elsőként vezette be az akkori / ottani szolfézs tudományában a hét hang, valamint a különféle előjegyzések alkalmazását, elszakadva az isteni Hexachord régi, hatos rendszerétől.
Másrészt, amely most számunkra sokkal érdekesebb, a fennmaradt művei. Melyeknek lejegyzései aztán szétszóródtak, ill. belekerültek különböző kódexebe; a Coimbrai Egyetemen, a Portugál Nemzeti Könyvtárban és a Gulbenkian Alapítvány kottatáraiból kerültek elő.
Ezekből készült ez a lemez.
Nyilván, a kiadásnál sok komplikáció adódott, mint minden régi pengetősnél. Eleve a beazonosítás kérdéses; aztán pl. a tabulatúrás lejegyzési mód miatt sokszor olyan alapdolgok hiányoztak, mint mondjuk az ütem jelzése... vagyis sok mindent ki kellett találni, meg kellett sejteni. Rá kellett hangolódni.
*
A fentiek, az max. érdekesség, adalékok, de a lényeg, az maga a zene. Hogy mi történik most, 300 év múltán, 2024. végén, amikor betesszük a lejátszóba.
És mi történik? Hát, szimplán, elvarázsol.
Finomság, intimitás, meghittség. Különös meghallgatni-akarás.
Egy lenyűgöző zenei birodalom bontakozik ki.
Van olyan darab, amelyik annyira melodikus, mint a legjobb Alfabeto szerzőké Itáliában,
És van, amelyik a meditatívabb irányba húz,
A dallamok egyszerűek, a zenei megformálás sem túl bonyolult, a 'mondanivaló', az mégis végtelenül bonyolult.
Hogyan lehetséges ez?
Nem egyszerű a válasz.
Az indirekt megközelítés és az analógiás gondolkodás adhat egy válasz-kísérletet.
Szóval, meghallgatva, teljesen olyan, mint egy lassú séta; körbevezet minket, a harmóniákat minden oldalukról megmutatja. Lassan egy 3D-s kép bontakozik ki a tudatunkban, különböző megvilágításokkal, mindenféle szögekből.
Nézőpont-váltások sorozata.
Ez mindig nagyon lényeges.
Nézőpont.
Emlékszünk még Tom Sawyer kalandjaira?
[Tom büntetésben van, kerítést kell meszelnie; barátja közeledik, gőzhajót játszik]
„Horgonyt vetni, fiúk! Gyerünk,
gyerünk! Csingiling!” - vezényelt. - „Állj a gépekkel!” - harsogott egyre, aztán mindent elnyomott a kiáradó gőz sistergése.
Tom nyugodtan meszelt tovább. Tudomást sem vett a gőzösről. Ben egy pillanatra
csodálkozva nézte, majd megszólalt:
- Kitoltak veled, mi?
Semmi válasz. Tom műértő szemmel vizsgálta az utolsó ecsetvonásokat, gyöngéd kézzel még
egyszer végigsuhant rajta a meszelővel, és az eredményt ugyanolyan szakértelemmel vizsgálta. Ben melléje szegődött. Tomnak folyt a nyála az alma láttára, de hősiesen kitartott
munkája mellett.
- Kaptál jó munkát. Hogy ízlik, mi? - szólt újra Ben.
- Te vagy, Ben? Észre sem vettelek.
- Megyek fürdeni, nem jössz? Persze, majd elfelejtettem, te inkább dolgozol! Ugye?
Tom egy darabig szótlanul nézte.
- Mondd: mit értesz tulajdonképpen munka alatt? - kérdezte végre.
- Ezt a meszelést például.
Tom bemártotta a meszelőt, és közömbösen felelte:
- Lehet, de az is lehet, hogy a meszelés nem munka. Egy biztos, nekem tetszik.
- A végén még bebeszélnéd nekem, hogy szívesen dolgozol.
Tom csak meszelt szakadatlanul.
- Mi az, hogy szívesen! Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hiszed,
mindennap meszelhetek kerítést?
Ez persze mindjárt más színben tüntette fel a dolgot.
Ben abbahagyta az almarágást. Tom nagy lendülettel húzta végig a meszelőt a kerítésen, fölle, föl-le, hátralépett, hogy lássa az eredményt, itt-ott kiigazította munkáját, majd újra
megnézte az összhatást. Ben percről percre nagyobb érdeklődést árult el, mindjobban figyelt,
és egészen belemerült a munka szemlélésébe.
Egyszer csak megszólalt:
- Tom, hadd meszeljek egy kicsit.
Tom pillanatra habozott, már-már beleegyezett, de hirtelen megváltoztatta véleményét.
- Sajnálom, Ben, nem tehetem. Tudod, Polly néni szörnyű kényes erre a kerítésre. Hát még itt
az utcán! Még ha a kertre nézne, nem szólnék semmit, és neki se lenne kifogása ellene....
[Aztán az összes arra járó barátját befogta így meszelni, cserében kincseiket elszedve.]
*
Tudni nézőpontot változtatni. Ez nagy tudomány. Nem akkorát persze, 180 fokkal elfordítva, mint Tom Sawyer. Kisebbeket, és többször egymás után. És nem, nem a skolasztikus ízű inkább-elemzésekre gondolok, amelyek pl. a hangnem-beli különbségeken próbálnának végigvezetni, - azért csak próbálnának, mert félúton feltétlen megunnánk, és meddő érdektelenségbe fulladna az egész -, nem is olyasmi, hogy pl. nézzük a korabeli zenei struktúrák, vagy mondjuk az ibériai népi dallamok szempontjából az egészet.
Nem. Valami jóval bonyolultabb történik. Nem is egészen lekövethető.
A variáció-formákban a látószögek változása nagyon kicsi; annyira, hogy felületesen szemlélve kb. ugyanannak tűnik. Viszont tudatunk, furcsa módon, az egyre csökkenő különbségekre egyre nagyobb érzékenységgel reagál. Az olykor egyetlen pendítésnyi különbségre jobban felkapjuk a fejünket, mint amikor akár hirtelen egy új téma kezdődik. Ezek a pici eltérések, mint amikor titkos kapuk nyílnak az aránylag kemény, stabil zenei / melódia felszíneken, utat mutatnak valahová befelé.
Leginkább felfelé.
Igazából tényleg olyan ez a zene, mint valami lassú séta, miközben elgondolkodunk a Szépségen. Cordovil, Tiago, meg most én is. Nincs elemzés, és nincs asszociatív mintabehívás, ami amúgy az alapvető tudati működésünk lenne. Ezek kikapcsolódnak. Nagyon hasonló a helyzet, amikor egy korty finom bort ízlelgetünk. Szép a nyelvünk nagyon. Mert ez a 'gyakorító képző', ez pont azt jelenti, hogy sok kicsi 'ízlésmanővert' végzünk, és megpróbálunk nem arra koncentrálni, hogy melyik másik évjáratra hasonlít, hanem keressük az igazi, a független, a valóságos, ab ovo ízt.
*
Nekem nagyon-nagyon jó matektanárom volt; lehet, hogy ezért is szeretem a mai napig a matematikát. Jól emlékszem, amikor egyszer azt mondta, hogy előállhat a matematikában is, és az életben is olyan helyzet, hogy egy riasztóan bonyolult feladattal kerülünk szemközt, amely elsőre számunkra megoldhatatlannak tűnik. Mert egyszerűen túl nehéz, vagy túl bonyolult.
Ilyenkor próbáljuk meg elfelejteni a többi hasonló feladat megoldásait, meg a képleteket, meg az eszköztárakat, sőt, a kategóriákat is. Ne álljunk neki rögtön a bonyolultság kifejtésének. Inkább nézzük kicsit messzebbről, próbáljuk meg ízlelgetni, próbáljuk meg valamit, pl. a szépséget, vagy akármit megkeresni benne. Kicsit üresítsük ki magunkat, és ne is gondoljunk a feladatra, hanem, csak mint egy képződményt tekintsük. Mintha csak körbenézegetnénk. És közben titkon figyeljük, milyen villanások, milyen képek, milyen, akár a képtelenség határán lebegő ötletmorzsák, vagy inkább megérzések jelennek meg.
Mert sokszor onnan érkezik a megoldás.
Itt pontosan ez történik.
Később, sok év elteltével, a középkori keresztény misztikában, Ekhart mesternél találkoztam ismét ezzel a megközelítéssel. Aki egy kristálytiszta, majdnem-naiv logikával azt mondta, 1300 körül, hogy amikor sikerül kiüresíteni a tudatunkat, akkor feltétlen az Isteni fog beáramlani, merthogy az a világ alaplétezése, az az egyedüli igazi valóság.
Nyilván, ha úgy hallgatjuk, mint a Fúga művészetét, nem nagyon fogunk előrébb jutni. Ha úgy hallgatjuk, hogy 'csak úgy' hallgatjuk, akkor viszont beláthatatlan horizontok nyílhatnak meg, amely messze más szinten van a strukturális akrobatika fölött.
Feltétlen szerepet kap itt még egy nagyon fontos tényező. Amely bizonyosan összefűzi Cordovilt, Tiago-t, és a mai hallgatóságot: ez a hangi szépség. Egyszerűen annyira szépen szól, hogy maga már a hangzás-esztétika lenyűgöző. Nekik kezükben volt a hangszer, amely ennyire gyönyörűen szólt / szól, nekem megadatott az a hifi rendszer, amelyik ezt ennyire át tudja adni.
Igen, kellett a zseniális hangmérnök is; hallom a keze nyomát, amely ízlésvilág már a Noa-Noa lemezekről jól ismert.
*
Tiago Matias.
Az előadás az osztályon felüli.
Hogy miért?, ezt valószínűleg kevesen értik igazán.
Hogy az aránylag egyszerű zenei szerkezetek, meg a variációformák, együttesen, így, egy rendkívül ingoványos terület. Talán a legnehezebb feladat egy előadóművésznek. Mert nem lehet elbújni a szerkezet-bonyolultságok meg a majdnem-lejátszhatatlanság védőpajzsa mögé, amelyek a sikeres leküzdés után garantált sikert jelentenek az ehhez szokott közönség számára.
Itt valami más kell, valami több kell; olyasmi, ami a variációformákat megmenti az unalomtól, és amely el tud bűvölni akkor is, ha csak egyetlen, szimpla akkord pendítése történik. Hogy a 4 vagy öt húr akár egyszeri, egyszerre magszólaltatása ennyire komoly tudományt igényelne?, attól tartok, igen.
Sőt, nagyon.
A régiek ezt pontosan tudták, ez volt az a megmagyarázhatatlan, híres-érthetetlen 'grâce'. Ami nem tanulható, nem tanítható. Vagy megvan, vagy nincs meg. Felülről jövő ajándéknak tekintették. Ami aztán nagyon egyszerűen eldönti, hogy jó-e hallgatni, vagy nem.
Múzsa-csók?
Lehet.
Azt hallom, hogy mind a kilencen ott hagyták az ajkuk nyomát.
Igen, itt, ezen a lemezen.
* * *
_____________________________________________________
Képek: 1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14
