Barokk lant.
Meg a hangszer-evolúció.
Igen, létezik valamiféle korba-beágyazottság; eszerint a Barokk idején játszott zenékre ’optimalizálódott’ hangszerről van szó, ez azt is jelenti, hogy ott fejlődése gyakorlatilag megállt, szóló-csillaga leáldozott, manapság a continuo rabszolgasoron tengődik/pengődik.
Kortárs szerzők igen ritkán veszik elő.
Az pedig még ritkább, hogy olyasmi zenéket komponálnak rá, amelyek hasonlatosak a 17. sz.-i európai repertoárhoz.
Roman Turovsky.
Ukrajnai születésű, Amerikában él, New York City művészéletét színesíti.
Festőművész, fényképész, videóinstalláció-kreátor.
És legfőképpen zeneszerző.
Kicsit utánanézve, kicsit lassan, de kibontakozik, hogy egészen elképesztő alak.
Hogy miért?, mert szerzeményeiben magas esztétikájú kitaláció-sorozatokkal zsibbaszt minket.
Ez a Sautscheckerei családtörténet, ez a saga, a különböző zenész leszármazottakkal meg felmenőkkel, négy generáció, 1680-1840-ig, szépen illusztrálva régi katalógusszámokkal és pecsétekkel, korrektnek tűnő hivatkozások levéltári adatokra; maguk a művek számtalan álnév alatt jelennek meg, pl. Cantiones sarmaticae et ruthenicae, 300 régi lejegyzésnél a Ioannes Leopolita nevet találhatjuk, a Sautscheckerei famíliából Joachim Peter, Johann Joachim, and Konradin Aemilius, mindenki hozzátett a dinasztia zenei életművéhez valami fontosat…
Szóval, ez nagyrészt, úgy, ahogyan van, kitaláció, egy hazudozás-szövevény. Persze van erre egy jóval finomabb szó az angolban, a mythopoeia, amely egyfajta jelenkori mítoszgyártási gyakorlatot, de inkább művészetet sejtet.
Úgy tűnik, egy valóban élt nagymama bizonyosan viselte a nevet, aki a régi Kijevben megsimogatta a kis Roman fejét, és azt mondta, hogy meglásd, te még egyszer zeneszerző leszel....
Az ál-barokk lantműveire meg simán azt mondja, hogy Ukrajna a sok háborúskodás miatt nem alakíthatott ki saját erős reneszánsz/barokk repertoárt, ezért ő ma megteszi, így, megmutatja, pótlólag, hogy milyen is lett volna, hogy milyen lehetett volna ez a zenei világ. Kitalált országok latinosított nevei éppúgy sorakoznak a címekben, mint jelenkori művésztársak előtti tisztelgés a tombeau műfaj mai felelevenítésében.
Akkor ez az egész egy hoax? Ő pedig egy ügyes kamugenerátor?
Bizonyos, hogy többről van szó.
Az biztos, hogy nem 'etno-early', mint ahogyan Rolf Lislevand vagy a L’Arpeggiata sem az. Náluk az ’újfajta’ hangszerelésre nem mondjuk, hogy ’kitaláció’, pedig kb. annyira lehet, hogy az, mint amennyire nem.
Turovsky zenéjét hallgatva valami hasonló történik. Elhiteti, finoman és gondosan, amit szeretne, hogy gondoljunk. Régizene-szövet, néhol kicsi extrákkal.
És furcsa módon erős meta-hatással.
Mint ez a videó. Mert 21. században vagyunk, manapság a képpel együtt mozog sok minden. Ahol a 'Szeretőm e táncba' dallama tisztán felismerhető, és igen, nem a szemünk káprázik, zombik menetelnek... Egy filmrészlet, amelynek képi anyaga Roman műve.
Hogy kapcsolódik a két dolog?
Hát, próbáljuk használni a vállunk fölötti szuperszámítógépet... de ne logikai vonalak mentén, hanem, úgy intuitíve...:)
A közönséget nyilvánvalóan megosztja.
Én sok művét színtiszta Eraly Music-nak gondolom. Számos alkalommal az ukrán folk-behatás tetten érhető. Ezen mi Magyarországon talán húzzuk a szánkat, hogy miért?, mert nálunk a népzene és a régizene teljesen szétvált, a népzenénk egészen külön zenei birodalmat alakított, a régizenénk nem, tehát, mai összekeverésük az időbeli futások különbsége miatt erősen megkérdőjelezi a ’világzene’ minőségét.
De ha kihúzzuk a fejünket a pusztai homokból, láthatjuk, hogy sok helyen nem így van.
Pl. Lengyelország. Vagy akár Anglia. Ott nagyon finom zenék léteznek a határmezsgyén, hogy nem folk-, nem régi-, nem világ-, nem keverék, hanem leginkább saját, teljes jogú maga-maga zenék.
Hallgatva a lemezeit, még valami erős többlet szivárog ki ezekből a lantművekből.
Talán az, hogy valaki Amerika közepén, New Yorkban, befutott művészként, aki Jarmusch-al együtt dolgozott, hogy valaki ennyire szeresse a szülőföldjét, hogy igazi régizenét álmodik a hiányzó hasadékokba, és ezt terjeszti, és ilyen színvonalon – ez az, ami engem teljesen szíven üt.
Feltétlen, különösmód ajánlott.
_____________________
A címkép, az egyike egy nagy sorozatnak, amely a kék-sárga kontrasztra épül.
Ugye, emlékszünk, hogy Ukrajna zászlaja milyen színű?
_____________________
Képek:
