A véletlenek szövik életünket.
Egy kedves barátomnál, finom kávé, jó zene, a rendszere nem pont az én ízlésem, de nagyon jó hang, és azon nagyon kevés színhely, ahol csembalólemezeket is lehet hallgatni, mert jól szólnak, szóval, keverem a kávét, ja cukorral iszom, gááááz, és volt egy kis tápkábel-cserélgetés a csöves erősítőnél. Én már ezen túlvagyok, a csöveken is, meg a kábelcserélgetésen is, de illedelmes vendégként kommentálom, mit hallok, de csak úgy, értitek.
És egyszer csak meghallottam az egyik kábelnél, hogy hirtelen oda sodródott a hang, arrafelé, mint nálam otthon.
Nagyon.
Pedig a két rendszer erősen különbözik, csak pár CD a közös, semmi más. Vagyis, tetszett. Mert tetszik a hang otthon. Nagy nehezen, mert nem kábelezek már rég, csak megkérdeztem, miféle drót ez.
Milyen kábel az, amin így felakadok, ráadásul, idegenben??
Hát, egy PowerR, egy tápkábel, én ezeket ismerem, de nem ismerem a típusokat, az újakat főleg nem, a cikk címéhez is kellett ezért egy külön telefon. Ez egy új fejlesztés, sosem láttam ilyet. Aggasztóan vékony, sima, laza sodrat, semmi geometriai különlegesség; a két szál, láthatóan teljesen különbözik, dugók nem drágák, semmi különös, nincs rhódium meg titánium meg arany, csak egy pici jelölés a fázisnak, az fontos a szisztémában.
A hifiben Rudi bá’-t ismerem, és ismeri az is, aki nem, mert jelenség. Estig mehet, meg ment is a vita, hogy hová kell ezt az egészet tenni, meg milyen gerillamarketingje van meg nincs, de tény, hogy egy érdekes színfoltja a honi gyártóknak, a honi kábelüzéreknek. Mert az, nem?, olyan, mint egy vállfaügynök, finoman nyomul, odaadja, elviszi, meg lehet hallgatni, a fórumokat felidegeli, a trollokat feléleszti a 20e vs. 1M arány lehetetlensége, kap hideget, meleget, kavar, fejleszt, néha besértődik azon, ha valaki egy bunkó f@sz, az AVX jól meg van ilyenekkel rakva, gyakorlatilag egy tenyészhely, a korbácsos zsandárok alig tudják féken tartani őket.
A hifiben Rudi bá’-t ismerem, és ismeri az is, aki nem, mert jelenség. Estig mehet, meg ment is a vita, hogy hová kell ezt az egészet tenni, meg milyen gerillamarketingje van meg nincs, de tény, hogy egy érdekes színfoltja a honi gyártóknak, a honi kábelüzéreknek. Mert az, nem?, olyan, mint egy vállfaügynök, finoman nyomul, odaadja, elviszi, meg lehet hallgatni, a fórumokat felidegeli, a trollokat feléleszti a 20e vs. 1M arány lehetetlensége, kap hideget, meleget, kavar, fejleszt, néha besértődik azon, ha valaki egy bunkó f@sz, az AVX jól meg van ilyenekkel rakva, gyakorlatilag egy tenyészhely, a korbácsos zsandárok alig tudják féken tartani őket.
De nincs mit tenni, a hifiseknek per pillanat nincs jobb hely, ide gyűlnek, a fórummotor nagyon jó, a hifis hirdetések java itt landol, közönség tehát van. A kereskedők, meg főleg a hazai kábelmanufaktúrák legszívesebben bérgyikosokat küldenének rá, mert sok drótot elad, és sok hasznot kihúz a zsebükből.
Az övébe nem csorog azért sok, mert az árak nyomottak, még a hifiben is, a HighEnd-ben meg egyszerűen nevetségesek. Kicsit olyan Robin Hood feeling, neveli a népet drótilag, a kábelhazudozások nagy leleplezője.
Lehet, ő is kamugenerátor?, de az csak 20e-be fáj, vagy ne adj' Isten 50e-be, nem pedig 500 ezerbe. Semelyik kábelgyártó nem kavart ekkora port itthon.
Semelyik, bármennyit is feszülnek.
Szóval, elkértem Rudolftól egy párat a monoblokkjaimhoz, de pontatlan voltam, azt hitte, hogy duál-mono az végfokom, így csak egyet adott. Sebaj, elkérem azt, amit hallottam, a hossz ugyanaz, mire a barátom közli, hogy ő azt már szétszedte, beforrasztotta a helyére... ő ilyen, hardcore, ultrakritikus és amúgy keményvonalas KSL-ista. Szóval ott álltam, kezemben az egy szál drót, és éreztem, hogy nem fogok egy hetet várni a másikra, hanem kipróbálom ott, ahol nem akartam. Hogy miért húzódoztam?, mert a blokkoknál kevés tápkábelt próbáltam, a Heed-ektől odavoltam már a szg dróttal is, és ott olcsók vannak most is, tehát érzek egy kis játékteret. De a forrásnál, ott nálam az 'ultimate solution' tápkábel van, mármint hangra, énnekem, nem nektek, ez fontos, és iszonyatosan sok-sok-sok próba után.
És öt év eltelt, és ki sem lett húzva, egyszer sem, tök por lett, a hang meg egyfolytában jó, minek akkor kavarni?
De nincs menekvés, legyen.
És öt év eltelt, és ki sem lett húzva, egyszer sem, tök por lett, a hang meg egyfolytában jó, minek akkor kavarni?
De nincs menekvés, legyen.
Akkor, milyen forráskészülékről van most szó?
Hát, egy CD játszó. Egy ML 512.
Miféle lejátszó ez?
Hát, leginkább olyan, hogy a legtöbbőtöknek soha nem lesz ilyen kaliberű lejátszója, ez a keserű igazság.
Soha.
Amivel az LP-seket fel lehet idegelni, mert jobb. Sokkal.
Amihez képest a Lumin egy futottak még kategória.
Amihez képest a nagy Esoteric egy más út, de semmiképp sem jobb – itt már aránylag értelmes vita folytatható, bár fültanúja voltam olyasminek, amire az a jó szó, hogy megaláztatás, és nem az ML ment utána pszichológushoz.
Ahol a szg lejátszók alulmaradnak, még mindig. Persze mindez az én ízlésem meg előállított hangom szerint, meg az én lemezeimmel; egy Patricia Barber vagy egy 1960-as bluesfelvétel esetén más vélemények születhetnek, de az engem meredeken nem érdekel, meg a kojaniszkacsi, meg az a rengeteg f@stenger zene sem, amit sokan hallgatnak errefelé, ízlésekről kár is vitát nyitni.
Hogy mi volt eddig? Hát, ez a kérdés számotokra nyitva marad, mert nem lényeg.
De miért nem? Miféle teszt az, hogy nem mondjuk meg ki ki ellen van?
Azért nem mondom meg, mert ennél a kasztnál a noblesse oblige van, tehát muszáj volt bepróbálkozni tápkábelileg a HighSociety-vel, meg olcsókkal, meg közepesekkel, meg mindenfélével, és, ami legjobban tetszett, az maradt. Sok rossz emlék maradt az ide-oda hangolódásokról, itt a drága kábelek különösen jeleskednek, de azt egy szóval sem mondom, hogy rosszak a drága kábelek, sőt, némelyik igen kiváló, de itt az óvatosság kifizetődő erény.
Meg az a fájdalmas igazság, hogy ez a szerkezet akármilyen krumpli dróttal is q..vajó, ez elvárható, ennyi pénzért, de tényleg így van, az alaptónuson, amiért ennyire szeretem, a zeneiségén, azon nem tud változtatni semmilyen rossz vezeték.
És a nem-alap-tónus? Azzal, mi a helyzet?
Hát, a hifizés jó része, főleg, a kábelmanőverek pont erről szólnak. Meg az egész cikk, ez, amit olvastok.
Na, teszt már.
Drót kicserél, lemez be.
Vannak kedvenc lemezek. Annyira, hogy minden rezdülésüket ismerem. Érzem, ahogy öregszik a műanyagjuk, ahogy karcosodnak finoman. Némelyiket annyira szeretem, hogy adjatok egy kockás füzetet, felírom az első tracket egyesekbe meg nullákba.
Hogy miféle lemezek ezek?, itt a blog, azt képzeljétek el, hogy véletlenül pont egy komolyzenei ajánlóba csöppentetek, lehet nézelődni, kicsit jobbra a szemet, még, még egy kicsit, rákattintani a más-színű címre, és, b@szki, kinyílik egy cikk valamelyik klasszikus zenei lemezről, tökre hidegrázós szitu, nem?, gyorsan visszalapozni a böngészővel, fú, ez kemény volt...:)
Ráadásul a legtöbbje hangmérnöki mestermű. Legtöbbeteknek, hifiseknek ezek a zenék kínaiul vannak, erről én nem tehetek, nem az én dolgom, de a hifis kihívás olykor extrém nagy, tehát ide most pont jók.
Na, teszt már.
Aljas módon, mert pár éve béke van, semmi kedvem kibillenteni a jó hangot itthon, beteszem ez a 18-as tracket; L'Arpeggiata, a lemez fenomenális, ez a középpontja, ez érdekel engem nagyon. Kicsit-picit éles, picit, az ML analógos hangja is épp annyira szelídíti, hogy nagyon szeressem.
És az első hangnál tudom, hogy ez egy hosszú menet lesz. Ez biztos, érzem. Mert hisztis vagyok és türelmetlen, és kategorikusan bejáratódás-tagadó, vagyis, előfordul, hogy nálam 2 perc egy kábel-próba, aztán megy a levesbe…
Itt valami van. Valami más. A hangszerekkel lett valami. Ez a nő, ez egyszerűen elképesztő. Ez nem énekhang, hanem sztriptíz. Majdnem pornó, annyira transzparens. Hogy éles?, ki terjesztette ezt? Enyhe akcentus a hangon, eddig nem hallottam. Ill., nem figyeltem.
Mert itt a lényeg valahol. Hogy az ott volt, csak én nem voltam ott.
Fura ez, nem?
Nehéz így írni, hogy mit hallunk. Mert amikor a rendszer hangja elér egy szintet, ami sokatoknál nincs meg, ahol még a vergődés meg a csere-bere megy, akkor a felbontás, a magas, meg a mély, meg dinamika, az engem q..vául nem érdekel, mert megvan, megszereztem, összehoztam rég. Itt valami többletet hajszolnak a szerencsések, az elitklub, ahol a hifis paraméterekről már tényleg nincs mit beszélni. Ne értsetek félre, nem a világ legjobb hangjáról van szó. Nem. Az 'én' meg a 'hang' harmóniájáról van szó. Hogy megtaláltam azt, ami érdekel a hangvisszaadásban.
A zenében.
Én, nem pedig ti, tehát, nem kell megsértődni, hogy a ti véleményetek egyáltalán nem érdekel és nem releváns.
Szóval, most valami itt simább. Az énekhang nem lágyul, hanem széjjelebb bomlik, felfelé tör.
OK. Ez valamennyire kommersz zene, nézzünk olyat, ahol kiderül minden hazugság.
Viola da gamba.
Aki nem tudja, mi az, ott a wikipédia, lehet nézelődni. Harry Belafonte meg a Brothers in Arms nem alkalmazta hangszerként. Meg Csajkovszkij meg Beethoven sem. Meg a jazzkocsmákban is ritka. Fogalmatok sincs róla, miféle hangszer ez, de nem baj, higgyetek nekem, nagyon alkalmas társ a hangzáshúség nyomozómunkájához. Élőben hallani pedig finom akusztikus élmény.
Rendkívül felhangdús, ez a titka, ráadásul 'Voix Humaine', evolúciósan erre vagyunk kiérzékenyedve, ti is, nem a szub-basszusra, ezért a legkisebb csúszás vagy színezés vagy szubminiatűr torzítás vagy hullám-diszkrepancia frankón hallható. Mennyi, de mennyi berendezés meg kábel elvérzett itt, ha tudnátok.
Két nagyágyú, egy régi, meg egy idei lemez. A régi egy remasterelt SACD, AliaVox, legendás lemez és legendás hangfelvétel. A másik az egy Alpha, Hughes Deschaux keze műve, vadul jó felvétel. A hifis lemezeket hangzásban mindenféle trükk nélkül előzik, majdhogynem szemérmetlenül.
Kicsit izgulok, mert itt eldől minden. Ha nem jó, 10mp. után dobom a kukába a kábelt, egy könnycsepp nem lesz Luciana után, bármennyire is jó volt az előbb.
És tátva maradt a szám. Komolyan. Pedig hallottam már pár dolgot ilyen alkalmakkor. Valami nagyon furcsa van a hangban.
Rácsodálkozás.
De mire? - fogalmam sincs. Valami a hangulatban változott. Intimitás. Érdekel ez a zene. Savall hangszerén érezni a mit?, a kort?, a napsütést Cardonában?, nem tudom.
Az új Alpha meg egészen megszélesedik. Ez a Deschaux, ez konkrétan egy zseni, a makacs kétmikrofonos teóriájával együtt. Egyfajta hangtér-növekedés lett. Az élethűség eddig is jó volt, most jobb?, nem tudom pontosan, valami más van itt.
Egyfajta egyenesség. Mintha a hangszerhang-összemosódások, amelyek az élő zene sajátjai is, ott változna valami.
Pihentetőnek kicsi NoaNoa, na, ezen is olyan az artwork, hogy már akkor tetszett a hang, amikor a CD a kezemben volt. Döbbenetesen jó. Kifejezetten attraktív. A mélyekkel is lett valami, mintha combosabb erősítő lenne, tisztára olyan.
Egy másik Alpha, a Nova Metamorfosi, ez most igen komoly feladvány, mert olyan, hogy sok helyen konkrétan hallgathatatlan; teli fúvósokkal meg Claire süvítő szopránja, a pöttyös ruhájában, azt kell mondjam, a zene, az nagyon jó, de fárasztó kissé.
Ez kissé rétegzene, legtöbbetek soha az életben nem fogja hallgatni, ez tény. Nem számít, hogy emiatt ez nektek használhatatlan információ.
Most viszont valami más. Belefeledkezés. A trombitás részbe...!!! - miket megél az ember.
Jobb a hang, nincs mit tenni, bármennyire is akarom az ellenkezőjét, itt nincs pardon.
Még pár lemez, pl. a Pergolesi Stabat Mater, a gyerekkórus, az egészen fantasztikus lett. Zongora kiváló, csembaló még annál is többet nyert.
A csembaló, szólóban, az külön történet. Csoda lemezek vannak. Most meg úgy szólnak, hogy el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Hogy ti miért nem hallgatjátok, még a komolyzenekedvelők sem nagyon, abban a rossz hifi is nyakig benne van.
Eddig is jó hang volt ezeken.
Egy átlag IQ-val persze feltehető a nagy hifis kérdés, hogy akkor ez most egy oldal-leágazás, ugye?, hát, a válasz annyi, hogy a lemezeink kedvessége, ha fokozódik, az eltérhet a hifis paraméterektől, de az egész kábelezés-maszlagnak talán ez az egyetlen igazi értelme.
Legvégén, na, gyere, Particia, fizettem 90 Eurót az SACD verzióért, lássuk, mi lesz, ha már kissé szemétkedtem az elején vele. Nem rossz annyira a zene, nekem kissé már nagyon kevés, a felvétel rendkívül igényes, a kiadás kifejezetten szép.
Most is jól szól, olyan highendesen. Az előző lemezekhez képest kétségbeejtően műanyag hangszerhangok. Próbálom elképzelni, hogy mi tetszik ezen nektek, mármint nem a zenén, mert az tényleg ízlés kérdése, hanem a hangon, de sehogy sem tudom kitalálni.
Drótilag minimális különbséget hallok. Nincs nagy varázslat a hangban, most sem. Nem rosszabb. Mégis, talán, egy hangyányit jobb? Bizonytalan vagyok. Húha, ez most nem jó hír nektek, de ne legyen már minden könnyű az életben nektek sem...
Vágyom egy kis nosztalgia után, hogy a régi kábel varázsolt, meg de jó mégis. Mert jó volt ám, nagyon.
De nem jön a kívánás.
Pár nap eltelik, sokszor el is múlik a csoda ennyi idő alatt. Hogy szokott lenni a szokásos dramaturgia? Egy óvatlan pillanatban vissza a régi, és mégis csak az eredeti felállás a jobb, egy perc alatt kiderül, mennyire ostobán ismétlődő hifis sz@rakodás...
És nem ez lett. Minden lemez jobb, nincs kivétel. Legalább egy lenne, valami elb@szott felvétel, csak a káosz kedvéért.
Nem találtam.
Vissza a régi? Hogy akkor jön elő ám az igazság, ez a nagy hifis bölcsesség.
Nem. Ott marad. Nincs késztetés visszarakni. Nincs aggódás, nincs verseny. Több a zene. Az ML csak forog, forog, a rubin csapágyain, néha felpörög, amikor nehezebbek 0 - 1 különbségek, de tolja ki magából a gyönyörű hangot.
Na, akkor, verdikt, mint a baromság-orientált lefizetett szakcikkek kérdezik?
Szaladjatok Rudi bá'-hoz venni ilyet nulla pénzért?
Hogy íme, az óriásölő előállt?
Hát, én azt igazából nem tudom.
Nincs verdikt, nincs tanulság.
Jól kihazudoztam magam, iszom egy jó kávét.
Hogy nálatok mi lenne, azt én nem tudhatom, nem is érdekel semennyire, Rudi bá' üzletmenete is hidegen hagy teljesen, az ellenvélemények is, a trollok meg a jóindulatú vitatkozók is. Az avx-et rég nem olvasom, bár, asszem, oda ezt a cikket benyomom, legyen valami hasznom belőle végre, itt a megjegyzések meg ki vannak kapcsolva, tehát, az utcán, ha esetleg leállítotok, de akkor meg lemezekről szívesebben társalkodom....
Akinek esetleg teljesen ilyen a cucca, ilyen kábelekkel, alátétekkel, lemezekkel, szőnyeggel, szobával, ízléssel, annak ez a fenti egy jó iránytű lehet.
Nektek, a többieknek, ez a cikk az égvilágon semmi egzakt információt nem nyújt.
Ráadásul, a többségetek, a közepes, vagy majdnem jó, de mégsem jó forráskészülékével, valami kitekert logika szerint a drága kábelektől várja a jó hangot, pedig az már a dac csip kimeneti lábán véglegesen és javíthatatlanul el van rontva, egy Odin sem tudna rendet tenni a hangi rumliban, de a psziché ezt nem veszi tudomásul. Én is ilyen voltam.
A kisebbség, páran, akiknél tényleg jó a forráskészülék, meg a hang, azok brutál sokat fizettek érte, ezek HighEnd masinák, szóval, ők meg a noblesse oblige ketrecéből kitörni nem tudnak, nem is akarnak, tehát nem szabad emberek, és nagyon drága drótokkal tápolnak, így nyugodt a lelkük. Másodszorra mondom, hogy van úgy, hogy a nagyon drága tápkábelek tényleg nagyon jók, tehát, itt a PowerR nem lesz bedugva, ezt higgyétek el.
Egy dolog bizonyos nálam.
Ez a kábel marad, akkor sem adom vissza Rudolfnak, ha azt kamuzza, hogy van ám jobb a polcon, a garázsban.
Marad. Megkérdem, mennyi, és szó nélkül kifizetem.
Aztán kitalálom már útközben, hogy melyik lemez lesz este a színen.
Régi polifónia, asszem az lesz, a Ciszterciek lejegyzése. Gyönyörű, új kiadás, amúgy a felvétel régi.
Emelje fel az a kezét, aki velem tart!
(:))
Na, helótok,
jó zenehallgatást mindenkinek, tényleg, ezt komolyan, mert az egész hifis káoszban, talán, ez az egyetlen igazi lényeg.
C.
* * *
______________________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14
