Ibériai eredetű régizenét hallgatva, és az eredetszálakat
figyelve, legtöbb esetben felbukkan ez a kifejezés, hogy Cancionero;
ezek tulajdonképpen daloskönyvek, gyűjteményei a korabeli népszerű dallamoknak
és műveknek, illetve feldolgozásoknak.
A spanyol uralkodók, szinte kivétel
nélkül, komoly udvari zenésztársasággal rendelkeztek, ennek a zenei kultúra
szempontjából meghatározó hagyománynak talán az első megteremtője Kasztília és
Aragónia, valamint Nápoly királya, Alfonso el Magnanim, a legendás
Nagylelkű Alfonz volt, aki még valamikor az 1450-es években, vatikáni mintára
lemásolta a pápai kórust és zenekart, így létrehozta a King Chapelt,
odacsődítve Európa legjobb szerzőit és zenészeit, akik között flamand, német,
itáliai és francia születésűek is szép számmal akadtak.
Ők aztán, mint valami utazó nagykövetek, vagy inkább
hosszújáratú vetőgépek, a fontos európai városok között ingázva, egy finom
hálózatot hoztak létre, mely az európai zenét olyan magasra emelte, hogy ma is
szédülünk, amikor felnézünk erre a tüneményre.
A fénykor folytatódott, tetőpont környéki egyik bástya, egy
fontos kulturális vezéralak Aragóniai Ferdinánd volt, aki a Turia
partján, Valencia függőkertjei között egy igazi csodabirodalmat hozott létre.
Emlékszünk?, felesége, Kasztíliai Izabella támogatásával indultak útra
azok a hajóhadak, amelyek felfedezéseikkel Spanyolországot világbirodalommá
tették, Ferdinánd személyisége és zeneszeretete pedig hozzájárult ahhoz, hogy
az arisztokrata körök messze földről jöjjenek megcsodálni és élvezni kertjeit,
virágait, festményeit és legfőképp koncertjeit.
Kultúrmecénás, ma valami ilyesmit mondanánk.
És ettől volt erős Spanyolország, nem pedig a sok
katonájától meg hajóhadától.
Ebben a környezetben élt és alkotott Bartomeu Carceres.
Életéről gyakorlatilag semmit sem tudunk, viszont néhány műve, különböző
daloskönyvekben fennmaradt; ezeket fogta össze Jordi Savall egy lemezen,
1990-ben, amely azóta legenda lett. Annyira, hogy az eredeti Astree kiadás
beszerzése manapság gyakorlatilag lehetetlen
Az AliaVox aztán a 25. évfordulójukra kiadott egy
négylemezes díszkiadást az AliaVox Heritage keretében, egy 625 oldalas booklettel, ejha, és az egyik CD pont ez a Carceres
lemez, és ráadásul SACD-n, mekkora gyönyörűség…
Néhány track gyakorlatilag megakaszt.
Falalalanléra a cím; hogy
mi is ez?, kicsit nehéz behatárolni, elég egyszerűnek tűnő hangutánzó frázis,
de ha megpróbáljuk kiejteni, a pszichénk ritmusba kényszeríti, vagyis már zenél
a szó maga. Mármint most is, a 21. században, Beethoven, a Felkelő Nap háza meg
Stockhausen után, ez azért érdekes.
Ráadásul ttt egy olyan furcsaság történt,
amely pár száz évig még szokásban marad, vagyis az utca porából beérkezik egy
dallam, kap egy szakrális szép szöveget, egy bonyolultabb hangszerelést, és
mehet az egyházi ünnepi dalok közé. A dallam igen erős, szinte kínálja magát a
többszólamúság; Savall végigvezeti az énekszólamokon egyenként,
csoportokban és együtt, a kíséret is mindenféle variációban, az egész, mint egy
szövőszék, azonos sorszám és távolság, de bonyolult és gyönyörű minták jönnek
ki belőle.
Aragóniai Ferdinánd idejében a Karácsony egy különösen kedvelt ünnep volt;
No la devemos dormir egy
szép karácsonyi éneknek indul, kicsit olyan himnuszos, kb Jertek,
virrasszunk kezdetű szöveggel, a végére az ünnepélyesség annyira áthatja,
hogy ilyen emelkedettséget jóval később Monteverdi vesperásaiban hallhatunk;
Montserrat Figueras hangja pedig olyan, hogy az jut eszünkbe, hogy ez itt most
nem zenehallgatás, hanem egy találkozás….
Ez pedig a híres Con que la
lavaré, egy kozmetikai jelentés a 16. századból, ahol a boldog nők citromos
vízzel mossák arcukat, de a reménytelen szerelmesnek csak a könny jut…annyira
népszerű volt, hogy kb. 350 évet eltöltött az ibériai slágerlistákon, ragyogása
ma is teljes. Amit itt Savallék művelnek, az döbbenetes. A kíséret az egyszerű
uniszónótól a pengetős diminúción keresztül a legszebb consort-jellegig tart;
ahogy indul, az első versszak, az énekhang már káprázatos, aztán középtájon
pedig:
Montserrat nagyon-nagyon ritkán mutatja így magát. Teljesen
és totálisan intimszféra, szinte szégyellem megmutatni. Van valami furcsa rövid
ölelkezés a gambával, a szemükben az a különleges fény, kicsit most beszűrődik,
néhány másodpercig ugyan, a mi lelkünkben pedig ott marad a lenyomat.
Igen, megtaláltuk az egész lemez titokzatos középpontját.
Igen, megtaláltuk az egész lemez titokzatos középpontját.
Az utolsó track egy szinte fél órás ensalada, mi is ez a műfaj?
Most kivételesen helyes a magyar áthallás, valóban a salátáról van szó, amolyan egyveleg-féle, magukban és együtt is jól hangzó dallamokból egy csokor. Itt a kiindulás hét villancico, amely aztán mindenféle formát vesz fel, valóban, az elején tisztán beazonosítható a portugál Folia, aztán kissé olyan lesz, mint egy színház, amelyet egy komoly misztériumjátékból emeltek át a könnyebb deszkákra. Sokszínű és tarka hangorgia; mégis valahogy sokkal komolyabb lett, mint egy templomban felhangzó szertartás. A szöveg és a zene végig Szűz Máriáról, Jézusról, a hét pásztorról és a karácsonyi ünnepkörről szól, néhol sejtelmesen, aztán a 250 évvel ezelőtti Bölcs Alfonz cantigáihoz hasonló dallamokkal, olykor pedig egy szabadtéri komédiás sátor hangulatát adják, egészen pazar zenei alátámasztással.
Az egész salátástálon a mártás, finom olajkeverékekkel, ami
strukturálja és összetartja az egészet, a tánc, itt egy igen régi itáliai
pavane, egyenesen a valenciai palotából.
A végén egy egészen gyönyörű ima, így kezdődik, Gloria,
Patri, et Filio, et Spiritui Sancto, felismerjük, ugye?, kijelöli a felfelé
vezető ösvényt. A zenei megfeleltetés igen szépre sikerült; teljes
határtalanság érződik.
Végighallgatva a lemezt, kicsit
furcsa érzések is lesznek. Mert tudjuk, hogy akkoriban a betűvetés és az
olvasás tudománya még nem terjedt el, faekével tolták a földet, a lapos Földet,
viszont annyira magas esztétikai színvonalat sejtünk ebből az egészből, hogy
komolyan elkezdünk gondolkodni azon, hogy ha ilyen zenéjük volt, akkor hogyan
öltözködtek, milyen cipőkbe járkáltak, miket ettek és ittak, milyenek is voltak
azok a függőkertek, hogyan voltak szerelmesek, és egyáltalán, hogyan
gondolkodtak az egész világról meg a planétákról a fejük fölött…?
A válaszok szépen sorban, egymás után, ott vannak, belül,
csak meg kell hallani..
Feltétlen, módfelett ajánlott.
_________
Képek:
