Vannak lemezek, ahol a zene az jó, és tetszik úgy magában;
vannak lemezek, ahol a helyzet jóval bonyolultabb, merthogy valóban tetszik,
sőt, valami különleges többletet érzünk benne, de az igazi élmény akkor jön el,
amikor rá tudunk hangolódni azzal, hogy legalább a kérdést megtaláljuk, amire a
lemez válaszolni akar.
Kicsit belemerülve a mögöttes filozófiákba és
fejtegetésekbe.
És persze magába a zenébe.
Ilyen lemez a Cecus.
Az évszám az 1500–as évek legeleje; a szerző, aki köré épül
a lemez, Alexander Agricola.
Graindelavoix - az együttesről már volt szó, az olykor
kiakasztó előadásmódjukkal egy nagyon makacs és szigorú ösvényt járnak, de pár
éve egy egészen furcsa dolgot követtek el: egy eleve nagyon bonyolult
fogalomkör metafizikai és zenei kapcsolatait vizsgálták, ez pedig a Caecus, a
vakság.
A vakság, a vak ember – ma is számos sztereotip, olykor
jogos fogalom és gondolat él bennünk; a késő középkorban úgy tűnik, ez más volt
kicsit.
Dupla sínen ment a megközelítés. Az egyik az volt, ami, mint
fogyatékosságot, szimplán összehozta az idiótákkal és a hülyékkel, akik ott
bolyongtak az kegyhelyeken és templomok körül, vagy jobb esetben, a ház előtt,
egy padon ülve, várták, hogy valamelyik családtag vezetgesse őket.
A másik vonal, ami most jóval érdekesebb, a vakságot egy
speciális pszichikai és lelki kondíciónak tartotta. Egy állapot, amikor a külső
látás helyett egy belső látás van, amelynek éppúgy megvannak a
törvényszerűségei, az optikája. Amikor a panorámalátás látszat-rabszolgaságából
kiszabadul az elme, és a belső utakon bizonyos harmóniákhoz más módon jut el. A
belső gondolkodás más lesz, kicsit hasonló, mint a zenében, ahol az előadóknál
mindig kialakul egy image, amely nem kép, amire a szemünk emlékszik, hanem egy
másik kategória, ill. egy harmadik, valahol a kép és a gondolat között. Ezek
mentén, pontról pontra, ill. láthatatlan vonalak mentén épülnek fel a dolgok,
mondhatni az egész létezés.
A memória struktúrája más lesz; más feladatokat is
el kell lásson, amit a látók egyszerűen a szemükkel tudattalanul elvégeznek,
cserében viszont ők (vagyis mi), csak erős koncentrálással tudunk
felépíteni sok olyan dolgot, amely
amott eleve már áll. Furcsa módon egyetlen szó nem esik arról, ami alapvetően
hiányzik nekik, legalábbis a zenével kapcsolatban nem, mivel ők is látnak, csak
másképp, vagyis ez az egész inkább úgy
tűnik, hogy ’szokás kérdése’…
Ez azért nagyon szép hozzáállás.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egyes középkori források
a zene (akkori) eszköztárára következetesen mindig a színek szót, illetve
fogalmat használta, a fordítás-kísérletek itt rendre megfeneklenek. A nyelv
metafizikája itt kimondottan segítség: rendre felbukkannak hasonló szóalakok,
ma már teljesen más fogalomkörre vonatkozva, de sejtetik, hogy a belső lényeg
ma is ugyanaz,
Példák?, ott a hangszín, a színezet, a tónus; vagy a kromatikus
skála, amely színekre és hangokra is létezik. Az oktávra meg azt mondjuk amott,
hogy okta.
A ’színek objektivitása’ kérdésbe pedig a látók egykettőre belegabalyodnak, mert az
észlelések egyformasága semmiképp sem mérhető.
Szó esik még régi, középkori
miniatúrák vak-ábrázolásairól, ahol a zene/hangszer vagy valami tánc szinte mindig
ott van a színen, a kromatikus intervallumok láthatatlan színeiről;
Dürer
képein a megrajzolt szél és hang lehetetlenségéről; a legendás vak
hegedűsökről, a reneszánsz
perspektivikus térről és a vakság progresszív teréről, a monokromatikus
színekről, a vizualitás és a hangok közti
tér jellegzetességeiről; a hangok és a mozgások/dimenziók közti egység
megteremtési kísérleteiről.
És még sok egyébről.
Az egyik legérdekesebb booklet, amit olvastam.
Sok idegen, néhány ismerős dallam; páratlan előadásmóddal megbonyolítva; az atmoszféra, a különleges
feeling nagyon erős. A késő-középkori, vagy a Reneszánsz polifónia, az egy
alapvetően nem egyszerű zene, csak másképp, mint ahogyan később bonyolították a
dolgokat.
Bach
itt minimum a Rubik kocka a sima fakockához, vagy nem, inkább a
dobókockához, amit azért beleng a kis eseményszámú valószínűségszámítás
hiábavalóságának misztikája és gyönyörűsége, tehát a komplikált
befogadhatóságra még ráül az irracionalitás jellegzetes
nemértem-de-mégis-értem homályossága, a dallamosság meg inkább valahol
belül, ráadásul
Agricola kifejezetten szerette a mozgalmas részletességet, az
ellenpontokkal
meg egyenesen akrobatikát csinált…
Szóval, ez így kissé riasztónak tűnik.
De nem az.
Nem kell elszaladni.
Hallgatva a lemezt,
már a gyönyörű hangzás belesodor, belehúz ebbe az egész zenei világba.
Aztán meg pont olyan lesz, mint a Balaton színe, minden egyes alkalommal más
színű lesz a zene, a szigorú objektivitás szépen olvad.
Meg amúgy, mi is
történik, amikor zenét hallgatunk?, és esetleg csukott szemmel, mint ahogyan sokan
teszik, 500 év után, akár egy operaházban, a nagyáriát hallgatva, pedig ott a
sok díszlet…?
Meg amikor belső ívekről beszélünk, amelyet a szerkezet
sehogyan sem támaszt alá?
Meg amikor a harmónia-érzet fokozódik, de utána a díványon
félórákig csak körbebeszélni tudjuk, hogy igazából mi is történt?
A kérdések a lemezen, a válaszok pedig valahol
belül…. szétszóródva a progresszív térben…..vagy a Mátrix függvényeiben, meg a
rengeteg szúfi idézetben, ott, a filmben…?
Vagy a Graindelavoix énekesében,
ahol egyszer csak finoman beremeg a hang, mert tudja, amit mi is, pedig először
halljuk, hogy a következő taktusban be fog lépni egy olyan gyönyörű
basszusszólam, dobbal kísérve, hogy mint egy óriási gemkapocs, egyszerűen
feltűz minket a mennyek kapuja elé, közvetlenül, hogy beleshetünk egy kicsit…?
Persze, értem, így lehet, érthetőbb:
Alexander Agricola. Született 1445-ben, meghalt 1506
augusztusában. Franko-flamand zeneszerző. Prominens személyisége a Habsburg
dinasztia által létrehozott Grande Chapelle-nek. Az akkori összes fontosabb
műfajban komponált. Szakrális és szekuláris vonalon is maradandót alkotott.
1500 körül igen sok műve volt elterjedve egész Európában. Hatása a későbbi
szerzőkre igen jelentős….
Mindkét esetben, igazi különlegesség.
A kicsit bátrabbaknak - feltétlen ajánlom.
A többiek...?
Ne álmodozzunk. Ők el fognak szaladni.
_______________________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14
