Delfin-érintések - Narvaez zenéje

Delfinek.

Bolygónk legkülönlegesebb élőlényei közé tartoznak. Kiterjedt kutatások sora vizsgálta nehezen megmagyarázható jelenségeiket, ezekről sok minden olvasható.

Az, hogy 20 csomós száguldásukat a vízben egy bőrön át szabályozott termodinamikus örvénylés-eloszlató rendszer segíti, inkább csak technikai érdekesség.
Az is, hogy 200 kHz-ig hallanak (üzenet hifis kollégáimnak: nálunk ez felnőtt korban csupán 16.500 Hz körüli), és hogy szonárjaik segítségével pedig tökéletes, nagytávolságú 3D érzékelésre képesek, 

Az, hogy agyuk felépítése evolúciós szempontból nem tisztázott, és hogy az agykérgi területeik másképp kapcsolódnak, és egy paralimbikus lebenyük is van, inkább csak biológiai érdekesség..

Az igazi csoda, az a viselkedésük, szellemi és érzelmi intelligenciájuk. 

Hogy megmagyarázhatatlanul gyorsan tanulnak, sokszor kimondottan bonyolult dolgokat is. 

Hogy nevetnek, amikor ’véletlenül’ belökik a gondozót a vízbe. 

Hogy az emberhez való kötődésük módfelett erős. Nem egészen tisztázott módon gyógyító képességük különféle mentális problémák esetén meggyőző, a delfinterápiás kezelések száma a világon immár tízezres nagyságrendű. 

Annyira komplex a feladatmegoldó képességük, hogy a katonaság kiterjedten használta őket felderítési feladatokra, az US Navy csak a közelmúltban váltotta le egy részüket robot-tengeralattjárókra.

Számos történet ismert arról, hogy embereket mentettek meg a vízbefúlástól vagy cápatámadástól. 

Ezek közül az egyik legrégebbi beszámoló a Herodotos-féle, Arion megmeneküléséről. 

Szicíliában, még a Lydiai birodalom fénykorában egy antk Eurovíziós Dalfesztivált rendeztek, amelyet nagy fölénnyel, a pénzdíjakat besöpörve Arion, a híres lyrajátékos nyert. Hazafelé hajózván, kalózok kezére került, akik meg akarták ölni. Arion utolsó kívánsága az volt, hogy játszhasson egyet kithara-ján. Apollónhoz fohászkodva, vízbe vetette magát, majd hirtelen delfinek bukkantak fel, és megmentették, kiúsztak vele a szárazföldre, a kalózok pedig természetesen a viharban elpusztultak.

Sok évszázad múltán, egy spanyol szerző, Luis de Narvaez, minden álszerénységet félretéve, a hatkötetes Los seys Libros del Delphin gyűjteménye előszavában futólag megemlíti, hogy ezt a zenét egyenesen Arion-tól tanulta…

Ez lett a híres Delfin-kötet, amely egyike a kevés számú fennmaradt vihuela lejegyzésnek.

1530-as évek, Spanyolország, Valladolid, itt élt és alkotott Luis de Narvaez, akit valóban a legjobb pengetős játékosként ismertek. 

V. Károly korában járunk, a kultúra, ezen belül a zenei élet érthetetlenül magas szintre emelkedésének idején; olyan aranykor volt, amely aztán soha nem ismétlődött meg.

Vihuela. Mi is ez pontosan? Vihuela de mano, egy pengetős hangszer, amolyan gitár-ős. De miért is nem a reneszánsz lant, amelynek fénykorában járunk? A kérdés jogos, csak nem Spanyolországban. Ne feledjük, a Reconquista után nem sokkal, a lant még mindig a megszálló arab sereg hangszere, tehát a vihuela egyfajta politikai tiltakozásként az egyeduralkodó pengetős.

Ha kézbe fogjuk, akkor rövid úton rájövünk, hogy a gitárhoz a hasonlóság csak a forma, semmi egyéb. Jóval kisebb, és rendkívül könnyű, vékonyfalú szerkezet, bélhúrokkal és gyönyörű rozettával. Rendkívül halk, gyakorlatilag szobahangszer – ebből ki is található, hogy csillaga rövidesen lehanyatlott a későbbi hangerőfokozás-őrület miatt.

Tónusa semmihez nem hasonlítható finomság-özön. Felhangdús, intim és érdekesen reszelősen fa-hangú. Egyik legélőbb hang, amely hangszerből egyáltalán ki tud jönni. Újrafelfedezése megtörtént, a mai Early Music kedvenc instrumentje – Magyarországon sajnos nem, itt lemaradásunk aggasztó – és a nagy lantos előadók szinte kivétel nélkül lemezzel adóztak neki. Hopkinson Smith még 1987-ben készítette ezt a lemezt, amelyen a Delfin-kötetekből nyújt át egy válogatást. 

Kezdésből egy csokornyi kétszólamú fantázia. Komoly dolog, nem is nagyon könnyű. Nagyon egyedi, többfokozatú dallamosság van bennük: elsőre megnyerő, aztán több hallgatás után mintha áthelyeződnének a dallamívek és az ellenpontok, másra figyelünk, aztán annyira mélyre megy, hogy tízezer közül meg fogjuk ismerni. Mint egy delfintalálkozás; bizonyosan emlékezni fogunk rá.

Az első lejegyzés, amelyben szabad variációk szerepelnek, diferencias, így mondják; itt a jól ismert Las Vacas, már volt szó róla. Az óriási kedvencem, a track 14., variációsor egy régi himnuszra, O Gloriosa Domina.

Valami nagyon különleges, egészen extravagáns dolog. Ha nem látnánk az évszámot, 450 évet simán tévednénk előrefelé. Egyszerre érezni a szigorú rendszert és az óriási szabadságot; igen, a régizenében ez így megy.

És nem maradhatott ki a legendás Mille Regres, amelyről véletlenül tudjuk, hogy a császár, V. Károly személyes kedvence volt. Ezzel kelt és ezzel feküdt. Én ezt teljesen megértem. Óvatosan hallgassuk, mert a közepén van egy olyan gyönyörű akkordváltás, amely a csillagok forgását le tudja állítani.

Hopkinson Smith nagy cápa, a delfinek nyelvét tökéletesen érti. Ezen a felvételen még csak 41 éves, de már a legjobb lantosok között volt. A vihuela? – Mindig egy szép szertartás, amikor a kezembe veszem. Nagyon szeretem. Hangoláskor mindig meglepődöm, mennyire gyönyörűen szól. – ezt mondta.

Szép egyenes játék. Egyenesen elgondolkodtató. Meditatív. Bonyolult történeteket mesél, néhol pedig csak gyönyörködtet a szép tónussal.

Sokféleképp érhet minket zenei élmény. Van úgy, hogy lerohan; van szerelem első látásra. Van, ami először kifejezetten nem tetszik, aztán mégis kedvenc lesz. És van olyan, amely megérint, igen, így mondja szép nyelvünk. Érintés. Akár csak kicsi felületen, de óriási a hatása.

Mint a delfin-érintés.

Lehet, hogy igaza volt Narvaeznek...itt valami átszivárog Arion szellemiségéből, a delfinekből és a végtelen tengeróceánból.

_______________________________________________
Képek:
1-2-3-4-5-6-9-12-13-14