Hifizünk ezerrel, de azért szeretjük a lemezeinket. Némelyiket nagyon. És vannak olyan lemezek, amelyek különlegessége addig fajul, hogy már a cd játszó ajtaja is másképp csukódik. Egészen komolyan. Mintha látná, mi következik…Mert szeretett rendszereink érzékenyek számos dologra; pl. vízállás Pakson, vagy milyenek a fények a szobában; a hangulatunk is döntő, ezt mindenki tudja, de arról nem sok szó esik, hogy maga a zene is formálja akár a kapott hangot is. Nagyon.
Most egy ilyen lemez következik.
Ossuaires - Graindelavoix
Graindelavoix – pár lemezét ismerhetjük.. Annak idején, pár éve jól megkavarták a kóruselőadás finom vizeit. Kaptak szépet, csúnyát, páran kiakadtak, páran istenítik; ami a lényeg, hogy kellően makacsok, nem ijedtek meg, nem hódoltak be senkinek sem, atomkeményen tartják a ’szisztémát’, ezzel a lemezzel is.
1200 –as évek. Szent Erzsébet legendái. Igen, a miénk.
Homályos dolgok sokasága; a történészek/zenetörténészek ellenőrizhetetlen források, krónikák mentén haladnak. Finoman szólva, gyakorlatilag semmit sem tudunk. Az Egyház erőssége beágyazott volt az azóta eltűnt vagy soha-nem-is-létezett tanok hálózatába, melyek az Egészet adták ki.
Hogy mi ez az Egész? Mi is tapogatózunk, olyan darabokból próbálunk rakosgatni., mint pl. a katedrális-építészet – az akkori kor mintegy filozófiai-művészeti összegzése - ; vagy a szentek halála utáni hatások rendszere, amelyek a szakrális terek és az adott ereklyék szándékolt párosításával Európa politikai rendszerét döntően befolyásolták. És persze a Zene, amely akkoriban több volt, és a fentiekhez szorosan kapcsolódott. Szellemiekben is, de fizikai síkon éppúgy. Adott hangköz a fejhez; másik a végtagokhoz; megint másik a szívhez – ez így volt szokásban, akármennyire is furcsának tűnik.
Pardon, vagyis választékosabban MIVAN??
Kapkodjuk a fejünket, hogy egy alkarcsont egy templomban, az egy bonyolult hálózat része lenne?, vagy egy boltív záróköve egy adott arányú tájolásban birodalmat erősített, majdhogynem varázsolt…?
Tőlem ne várjátok a választ…akit érdekel, annak meglesz.
A lemez ebben az erősen szokatlan kontexusban járja körbe Szent Erzsébet kultszát; a kapocsként használva Pierre de Cambrai és a katedrálisépítő Villard de Hannecourt lejegyzéseit; mindez egy olyan előadásmóddal, amit nyugodtan hívhatunk nemes egyszerűséggel úgy, hogy ’Graindelavoix’.
Végre bent a lemez, elkezdjük, track No.1.
Indul egy olyan gregorián-féle szólam, de nagyon szabadon, néhol szimplán kiabál, tulajdonképpen már ez botrányos, a régi Nápoly környéki zenék mintha ezt őriznék, aztán beindul az egész alatt az organum, ami egy mély, kitartott hang-kórus, elosztott levegővétellel, teljesen folyamatos. Hátborzongató. Majdnem félelmetes. Aztán később hirtelen ’leejtik’ egy félhanggal-negyedhanggal; kisiklatják a harmóniából, aztán vissza. Vagy mégsem volt kisiklás? Bizonytalan vagyok, de a hátamon a szőr feláll, az bizonyos…
Aztán, hogy az organum az azt jelenti, hogy ’orgonahang’, az tiszta, meg az is, hogy akkortájt ez volt a hangszerkíséret, mármint sajt maguk, de hogy azt is jelenti, hogy ’szerv’…mármint az említett csontocska, vagy egy emberi szív, ami most por, egy díszes ereklyetartóban, egy katedrális egy bizonyos helyén, egy adott mintázat részeként; nem sugároz, egyszerűen pontosan ott van, úgy dolgozik.
Elképesztő.
Kicsit olyan érzés, mint amikor a Mátrix –ban Neo először megsejti, hogy a dolgok másképp vannak…
Az énekhangok nagyon egyéniek és rendkívüli mód pontosak. Az egész egy finom ív köré épül. Elsőre az ellenkezőjét várnánk, de nagyon jó hallgatni, egészen sokáig is. Hipnotikus, végig valami furcsaság van benne; valamivel összerezonál belül. A lemez végén van egy énekelt ó-magyar szöveg; egy-két szó lejön, a többi belevész az évszázadokba…
A hangminőség parádés; a Glossa nagyon igényes. Igazi élő hang, szép, nagyon kiterjedt sávszélek, a magas énekhangokon ott ül az a pici ragyogás, amit erősen kedvelek.
Meghallgatni a zenét, odamenni a katedrálishoz, megérinteni azt a bizonyos ereklyét – ezt így egyszerre kellene megtenni, hogy részesei legyünk ennek a letűnt titkos harmóniának. Sokunknak ezekből az első harmad adatik meg; még így is kellőképpen erős, hogy elvarázsoljon.
Szerintem – feltétlen hallgassátok meg.
