A Festa-kód

Constanzo Festa.

Nem túl ismert szerző; nevét alig-alig tartotta fenn az elmúlt öt évszázad. A kései Reneszánsz elfelejtett dicsőségére immár kevesen emlékeznek.

1485–ös születésű, Torinó környékén nevelkedett. 1514–ben, Bretagne-i Anna királyné temetésére írt motettája nagy hírnevet szerzett neki; élt Nápoly környékén, majd Rómában, a Pápai Kórusban énekelt, illetve néhány évig vezette. Számos lejegyzést hagyott a poros kottatárakra, nagyrészt motettákat, egyházi műveket, és különféle hangszeres kompozíciókat, de mindezek közül van egy, amelyet érdemes kicsit jobban megismerni.

A La Spagna  régi ismerős, egy dallam, egy tánc-féle,  furcsa módon csak a basszusszólam maradt fenn, vagyis, a teljes forma máig ismeretlen, mégis mindenki tudja, hogy miről van szó,
Akkoriban legismertebb verziója a Bassadanza lehetett, valószínűleg spanyolországi eredettel. Közkedveltsége mai szemszögből egészen hihetetlen volt; egyike lett a legnagyobb reneszánsz slágereknek.

Festa erre a dallamra nem kevesebb, mint 125 variációt írt. Ebből rögtön sejthető, hogy nem örömzenélésről lesz szó; a tanító jelleg már ott úszik a levegőben, pedig még el sem kezdődött...
Valóban, egyfajta skolasztikus mű, az akkori ellenpont-technika bravúrjait mutatja meg, végighaladva a lehetőségeken, mint a kánon, tripla-kánon, imitáció, szabad/kötött ellenpont, quodlibet, stb… stb.

Egészen monumentális munka; teljesen meghökkentő, ha ránézünk a naptárra. Ráadásul teli keresztény és antik számelméleti/matematikai spekulációkkal.
Vagyis, eddig, minden megvan ahhoz, hogy egy kellően nemszeretem-zene legyen, olyan szolfézs-szenvedős, zeneakadémiai gyötrés.

Tudunk ilyet még? 

Igen, akarva-akaratlanul ide kívánkozik a bő 200 év eltelte utáni Musikalisches Opfer Bachtól. A hasonlóság kézenfekvő; mindkettő erősen spekulatív, művi, hangelmélet-fegyvertárt felsorakoztató mű, szándékolt tanító és bemutató jelleggel.

Meghallgatva azonban erősen eltérnek.
Nagyon-nagyon.
Hogy miért?
Mert 200 év nem múlik el nyomtalanul. Mert az 1000 kilométer, lefelé, délnek, az most több. mint sok. De legfőképp, mert kiderül, hogy a metafizikai háttér egészen más.

Bachnál; egy alapvetően szép induló dallam totális multi-analízise zajlik; pazar matematikai megoldásokkal és valóban akrobatikus technikával; atomokra esik szét a harmónia, minden lehetséges bravúr megtörténik és mindegyik visszafelé is, lemezről inkább haladó zeneiskolai melléklet íze van. Csak úgy hallgatni élvezetből… ritkaság, inkább hozzáértők örvendeznek, amikor a kettős tükörkánon fordított alapformájából ismét valami hallgatható születik… A szépség teljesen beáldoztatott a zenei matematikának, amely itt a véges matematika, a rideg, pénzszámolós protestáns gondolatiság diadalmenete. Viszont tény, hogy mestermű; bár igazi, mélységi megértése a képzett zenészeknek sem egyszerű.

Ezt a lemezt hallgatva viszont egészen különös dolgokat figyelhetünk meg. A mélységi megértés gyakorlatilag reménytelen itt is, de ez most nem probléma, annyira nem, hogy kicsit el is felejtjük, hogy figyelni kellene a szerkezetet is. Mert az alapdallam, amelyből a Cantus Firmus lesz – lélegzetelállítóan gyönyörű. Réges-régi fúvósok és a violonok hangszíne ezt erősen fokozza. Aztán kezdődnek a variációk. Egyik szépségből a másikba esünk. Mindegyik megtartja a harmóniát, sőt, egyre feljebb emeli.  Akár laikus füllel is hallgathatjuk, mindenhol feltűnik a távoli melódia, vagy legalább az árnyéka, emléke, íze. 

Különböző ritmusok, más szerkezetek, ellenpont-trükkök, de lényeg átragyog, mint a napfény a levélerezeten. Aztán megint valami furcsaság. Megy a dallam, nagyfokú kidíszítettség, felbomlik sok kicsi ritmusra, és a kis ritmusok dallamában ráismerünk az alapmotívumra.

Egy egységet úgy bontunk fel, hogy a kis részek megtartják az egység alaptulajdonságait. Akinek megy a felső matek, rögtön rávágja, hogy ez egy fraktál. 

Itt a lényegi különbség.
Nem a dallamosság megtartása, vagy a szépség fokozása, mert az csak azoknak fontos, akik erősen melódia-orientáltak. Nem mindenki az, még a zeneszerzők és a zenészek között sem.
Hanem az, hogy ez a struktúra a végtelenhez kapcsolódik, vagyis, a leíró matematikai függvények tartalmazzák végtelen tagot. Divatos szóval, Festa zenéje ezért organikus. Mint egy finom gyökérhálózat, egy szép kristályszerkezet, vagy egy felhőrendszer fölöttünk.

Visszafelé, felfelé is gondolkodhatunk: ha az alaphangközök és az elképzelt szférikus zenék is egy másik fraktálfüggvény; vajon a variációk összeválogatása, sorrendje is kiad egy szisztémát, ami az alapdallammal kapcsolatos? Mivel a Reneszánszban vagyunk, a válasz 99%, hogy igen. Ismét felfelé egy lépés, és akkor úgy kellene hallgatni, bizonyos órákban/napokban, ugyanezen rendszer szerint…

Igen, furcsa dolog a végtelen.

A lemez az ilyesfajta  spekulációk nélkül is teljesen élvezhető. Mert az összes variáció szépsége megmarad. A gondolatok persze nem egyenesen, arccal előrefelé jönnek, mint a későbbi zenében, hanem sokkal diszkrétebben, rejtettebben. Itt a variációk mikéntje adja őket. Mint egy kód. 
A Festa-kód. 
Ami persze jóval-jóval bonyolultabb csavarokat rejt, mint egy fraktál-szerű viselkedés felbukkanása; itt a hasonlatosság Bachhoz erős.

Írj variációkat egy dallamra, megmondom milyen ember vagy és mit gondolsz a világról…

Enigma

És ez a kód kifejtve és ezennel megértve? Az Enigma ott a szobánkban?
Részemről, a válasz, ’nagyon kicsit’, leginkább azért, mert egy más korba vagyunk beleszőve; az, hogy 500 éve igazából hogyan is volt ez a kollektív világnézet, azt innen megsejteni nagyon erősen spekulatív; igazából azt sem tudjuk, hogy mostak kezet, vagy hogyan ettek meg egy uborkát…

Másrészt, hallás után kitalálni, hogy pl. itt az egyik variáció felső szólamából a skálák, illetve a hangok kezdőbetűi a spanyol uralkodó nevét adják ki, lehetetlen vállalkozásnak tűnik.


Viszont, akár csak a felszínt karcolgatva, már akkora varázslattal bír, amely finoman átragyogja azt az 500 évet, meg a sűrű homályt, ami elfedi az igazi szisztémát.

A lemez nagyfelbontású SACD; megfelelő berendezésekkel és némi szerencsével a hangzás káprázatos, ez a jó szó.

Különösen ajánlott.

Messziről megmártózni is finom; kicsi gondolkodással igazi csemege, némi hozzáértéssel igazi különlegesség lehet.

*         *         *

____________________________

Képek:

1-2--3-4-5-6-7-8-9-10-11-12-13-14