2016. szeptember 11., vasárnap

Ólomkastély eladó - Satie zenéje







Kevés számú nem-régizene lemezeim egyike, amelyet igazán szeretek.


Erik Satie.
Francia szerző; 1866 - 1925-ig élt; az akkori Párizsban ezalatt nagyon-nagyon sok minden történt. Satie az apja nyomán eleinte rengeteg ’régi’ szalonzenét írt; a Konzervatóriumból eltanácsolták, mint zeneileg tehetségtelent; kabaré- és bárzongorista volt, majd a középkori zenéket és a gregoriánt tanulmányozta, közben az ellenpont technikájából diplomázott.


Később Tzara barátja és tanácsadója lett, igen, Tristan Tzara és a dadaizmus, akik szerintem fontos dolgokat csináltak a sok vicces dolog mellett, mint amikor egy frakkos/estélyi/nagyon-kiöltözött társaságot egy lepukkant és alpári módon összehugyozott-lehányt-le....rt WC -n ’kényszerítettek’ át egy díszelőadás színhelyére, mert ügyesen lezárták a többi lépcsőt, ami a nagyterembe vezetett…

Sok más mozgalom tagja is volt, talán még a Rózsakeresztes Társaságba is belépett; életéről rengeteg érdekesség olvasható. Hihetetlen forgatag volt.


Azért képzeljétek el, amikor Cocteau-val kísérőzenét írt a Szentivánéji álom-hoz, vagy amikor a már akkor legendás Gyagilev-féle Orosz Balett Picasso díszletei közt adta elő a Parade-t; 


vagy amikor René Clair szürrealista filmje alatt Satie zenéje szólt…



Egyetlen igazi szerelme volt, Suzanne Valadon, aki artista, modell, és főként festő volt, és igen, ő lett Utrillo, a legendás alkoholista-festőzseni anyja, de addigra Satie-t már réges-rég otthagyta.




Ami nagyon széles körben ismert ma is Satie zenéjéből, az a Gymnopédie ciklus.




Az évszám 1888.
Fejtegetések tömkelege részletezi, hogy mi is ez e zene, honnan jött, stb…. Régi antik Görögország zenéje nyomán; sarabande-alapú tánc; valami dallam a régi Spárta mozgáskultúrájából; egyéb régi haditánc; valamilyen vallási szertartás; simán egy színházi kísérőzene, stb…. Pár évre rá Debussy hangszerelte nagyzenekarra; azóta ötmillió feldolgozás, filmzene, még a reklámipar is beszippantotta.
Ezen a lemezen is szerepel, sok egyéb mellett.


Ne várjátok, hogy végig ilyen legyen; viszont nagyon furcsa és erős a harmónia, csak másképp, mint mondjuk 300 évvel korábban.  Az előadó Labéque testvérpár játéka számomra rendkívül különleges. Milliónyi nagyon jó zongorista létezik, az igazi nagy nevek száma is tucatnyi, ezt a zenét is annyian feljátszották, hogy kérdéses, hogy véges-e az előadók száma….szóval összehasonlítósdinak értelme nincs sok.


Ami erről a lemezről  lejön, az a nagyon szép áramlás, ahogy beúsznak a horizontunkba ezek a darabok; mint valami meteorológiai jelenség, mint a felhők, van köztük finom ködfátyol, meg igazi, csapkodós-mennydörgéses perfomance, mert régizenéhez szokott fülnek némelyik feltétlen az, nem pedig zene, de átjön valami privát mélység, egyrészt Satie zsenijéből, másrészt az előadók személyiségéből, mert itt már az is ezerrel benne van, szóval rendkívül finom individuális zene.

Itt egy kis klip az előadókról.



A hangminőség nagyon jó.
Jó rendszereken igazi zongora.
Fekete és elég nagy. A piano részeken egészen gyönyörű és finom húr, ill. billentyűhang. És akkora dinamika, hogy hátraesik az ember…mert ugye, a zongorasztori úgy kezdődött, hogy piano is meg forte is….
Erős csembalókedvelőként el kell ismernem, hogy ez a hang rendkívül megérintő.



Satie halála után a szobájában pár furcsa dolgot találtak.
Zongora, teli pókhálóval….kiderült, hogy nagyon sokszor fejben komponált.
Kitalált dolgokról készült rajzok; némelyik korrekten meghirdetve az akkori sajtóban, pl. „Ólomkastély jutányos áron eladó”.


Meg rengeteg - rengeteg esernyő….











_______________________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7-8