2016. január 7., csütörtök

Rameau: Une Symphonie Imaginaire

Jean-Philippe Rameau – francia barokk,  J. S. Bach kortárs, (1700 –as évek első fele), csak ő Párizsban, és meglehetősen másmilyen zenékkel foglalkozott, a nagy sikert operái hozták meg, szép lassan átszoktatta a népet az akkoriban nagyon divatos olasz operákról a hazai ízekre.



Kicsit megidősödött már, de 1750–ben XV. Lajos udvarában stabil pozíciót kapott, mint udvari zeneszerző, ezzel tetőzött elismertsége.

Bő 10 éve, Marc Minkowski a franciabarokk-specialista, a híres Les Musiciens du Louvre vezetője, készített egy elképzelt operát Rameau műveiből, egy operák operáját; csak instrumentális megközelítéssel, ez lett az Une Symphonie Imaginaire. Meglehetősen sokat elárul a zenéhez való viszonyulásáról. Pl. azt, hogy nagyon szereti ezt a szerzőt és az egész kort. Meg az a felfűzési mód, ahogyan egymásba ölti a soron következő darabokat, pont olyan, mint beszédben a kiejtés, a stílus: aki figyel, az megmondja, hogy miféle az ember.



Van nyitány, prológ, airek, különböző scénék, és természetesen a záró cachonne, épp csak az áriák hiányoznak, de ez most egy csak-hangszeres opera, tehát ez a mű, ez a lemez így teljes. Emlékszünk, A L’Arpggiata Cavalli felvételére?, a rendező elv nagyon hasonló, csak az egy jóval későbbi, gyakorlatilag új lemez.

Ez a link egy élő klip, énekesekkel, így az első másfél percre kéretik koncentrálni.



Meghallgatva, vagy csak beleszagolva, gyűjtsünk asszociációkat, mit is gondolunk erről a lemezről.

Zseniális.
Fergeteges.
Hol tanultak ezek zenélni? Minden francia zenekar ilyen…?
Ez az ember élvezi, de nagyon, amit csinál.
Szabad zene.
Áramlások.
Mekkora ötlet!
De hol a fúga már megint…?
Nálunk a Zeneakadémiára vajon beengednék? Ez jó kérdés; ha kicsit rágondolunk a régizene helyzetére Magyarországon, a válasz egyértelműen nem.
Opera. Ez a barokk opera. Ez jó. Élő, lélekkel teli.
Finoman, kellően dagályos. Nagyarcoskodó. Humor.
Most nincs remegés az eredendő bűntől.
Ezt nem a vasárnapi szentbeszédhez komponálta.
Vidámság, felszabadultság.
Harmónia, erős.
Zenekaroknak – csapatépítő tréning.

Hangminőség – szó szerint káprázatos. Dinamikus, lendületes, nagyon-nagyon jól sikerült felvétel. Már egy nyomorult, kicsit pattogó, letöltött CDR-en úgy szólal meg, hogy szó szerint megakadunk rajta, az SACD, mert van SACD kiadása, új távlatokat nyit, fények és színek és tájak. Mint amikor belépünk egy szép festménybe.
Amikor vége, ujjunk hegyén. marad egy kis okkersárga.

Feltétlen ajánlott.