Messze földön járva kezembe akadt egy új Naivé kiadvány. És azért akadt a kezembe, mert a szemem megakadt a borítón, aztán meg a címen. A borítón tűk beleszúrva valamibe, talán tűpárnába, de vajon...?,
...hát nem tudni pontosan, de kissé woodoobabás ráérzés van, bár túl sok a tű, és kiderült aztán, hogy nem alaptalanul volt ez a borzongató elő-érzés. A cím Scaramanzia, mit is mondott Örkény?, azt. hogy a címre mindig figyeljünk, de itt most hiába szeretjük az Egyperceseket, mert én a jelentést nem tudtam. A tudattalan viszont csípőből vágta, mert rögtön valami homályos varázsige-asszociációs érzés jött fel, és aztán kiderült, tényleg olyasmi, vagyis a borító telitalálat.
Mert a lemez igazából erről szól.
A varázslatról.
Az előadó Rolf Lislevand, vagyis új Lislevand lemez, ez kb. akkora hírérték pár embernek, mint amikor egy konkvisztátor elé odatesszük El Dorado pontos koordinátáit, útvonaltervvel meg üzemanyag-számvetéssel….
A bookletben csinos értekezés az osztinátó erejéről és a pengetős hangszerek misztikájáról és az improvizációról. A cím kb. babona/átok, vagy rontás, vagyis, amikor bizonyos dolgok bekövetkeztét vagy elkerülését adott rituálékkal előidézzük. Aztán hirtelen egy párhuzam a zenéből, az osztinátó, ez a sokat emlegetett basszus-alap, mint ismétlődő varázsige, hogy mikre is képes behatolva mélyre a tudattalanunkba; úgy adagolja a dallamot, a melódiát, hogy tudatunk a befejezés előtt kívánja, sőt, belül le is gyártja a teljes harmóniát, ami bennünk van, illetve a fenti világokban és a planéták járásában, de a kifejtés nem teljes, sokáig csak körbecsepegteti, kicsi modulációkkal körbejárja a dallamot, megmutatja, egy 3D színes élő megjelenítést mutat, egy végtelen spirálba csavarodva szédít minket a zene belsejébe.
A pengetős hangszerek (itt leginkább a barokk gitárról van szó) húrpendülése a hang elülte előtt még áthatol az összes többi hangszer hangján és testén, folyamatosan újradefiniálja magát….
Az improvizáció sokféleségében pedig ott az előregyártott díszítéses dallamkibontás, mint az akkoriban kedvelt diminúció, de az igazi improvizáció az egy real-time közvetlen alkotótevékenység, szoros kontaktusban a dallammal, a többi zenésszel és a közönséggel, ez a sok faktor persze rendkívül sérülékennyé teszi az egész képtelenség határán egyensúlyozó furcsaságot, na, kb. ilyesmikről ír Lislevand, aki dzsesszzenész barátaival előállt ezzel a kristálytiszta régizene felvétellel.
Mert az évszám az 1600–as évek eleje-közepe, a szerzők pedig a sokat említett Alfabeto-kör szerzői.
A szerkezetek egyszerűek, az egyetlen kivételben, Corbetta táncaiban ott árválkodik pár ellenpont a két gitár között, nincs fúga művészete, sem rejtett évszám és hangnem-jelentés. Ami itt rejtve van, az sokkal bonyolultabb.
Meghallgatva a lemezt, néhány gondolat.
Ismert dallamok, gyönyörű hangszerelés. A kíséret néhol teljesen olyan, mintha kissé elhangolt lenne, de következetesen és rendszer szerint, elmarad a diszkomfort, inkább valami kinyílik.
Ez azért erősen furcsa…mert igazából hamis. Pontosabban, disszonáns. Nem oda való, de úgy, hogy aztán mégis. Merthogy összekényszerítve a két nem harmonikus akkordot, feláll a szőr a hátunkon, de belehelyezve egy nagyobb rendszerbe, rájövünk hamar, hogy ez mégis így jó, nem zavarja a planéták futását, a szépség össz-mennyiség nő, sőt, egy különleges ízű futam lesz, amelyen aztán napokig lehet gondolkodni.
Tény, hogy a disszonancia alkalmazásáról komoly traktátusok szóltak a korai időkben, aztán vészes elbátortalanodás jött, szinte eltűnt a zenéből, amikor pedig visszatért a mai kortárs szerzőknél, a közönség elszaladt, mert valahogy sérti a szépség-alapot, nincs mit tenni…
Az ismétlődő részek mint egy-egy tégla, egy gyönyörű épületet építenek, egy spirális katedrálist az ég felé, kicsit rákoncentrálva egy végtelen finomság és nyugalom, befelé haladva egészen mélyre megy, lassan rájövök, hogy a spirál íve és a DNS–eim ívei ugyanazok; teljes és totális rezonancia.
A zenészek egymással: nem szimpla figyelem, hanem mint egy komplikált társastánc, minden lépés ott a helyén, egy bonyolult, láthatatlan koreográfia szerint.
Engem megtalált ez a lemez. Már a boltban, a meghallgatás előtt elfogult voltam, az is maradok.
Hogy nálatok mi lesz a helyzet, nem tudom.
A hifi meg a hangminőség?, na, azt most teljesen és totálisan elfelejtettem.
A csövek reggelig égtek.
Szép a fényük, nem sajnáltam.
___________
Képek:
1-2-3-4-5-6-7
